Nagyon jó érzés a sok fejlődésről, támogatásról és jó hírről beszámolni a közösségi médián és itt a blogon is. Most azonban egy kicsit, rendhagyó módon a múltba repülünk. Szeretném bemutatni kik is az alapító Amigók, mit gondoltak az induláskor és hogy látják most a tizenegyről százharminc főre növekedett szervezetet.

Mit gondoltatok, amikor Sárától először hallottatok az Amigos ötletéről?

„Huh, ez óriási. És kicsit félelmetes. Sosem csináltam semmi hasonlót, de mindig is tetszett az önkénteskedés ötlete, segíteni másoknak. Miért ne próbálnám meg?” (Máté amigo)

„Ez egy nagyon szuper kezdeményezés, nagyon örültem Sára ötletének!” (Zsófi amigo)

„Ez egy nagyon jó ötlet, mivel mindig is fontosnak tartottam a társadalmi felelősségvállalást és azt is, hogy van rá módunk, akkor tegyünk más emberekért. Ilyen apró cselekedetekkel tudjuk jobbá és elfogadóbbá tenni a világunkat.” (Kinga amigo)

Amikor először mentetek a kórházba, mit éreztetek?

„Mivel az volt, kb a második látogatás, nem volt gyakorlata senkinek. Elképesztően izgultam. Emlékszem egyszer Bencével megjegyeztük, hogy keményebb, mint bármilyen nyilvános beszéd tréning.” (Ádám amigo)

„Nagyon izgultam, mert egy számomra rendkívül szokatlan környezetben kellett helyt állnom, és nem tudtam pontosan, hogyan fog fogadni a gyerkőc, akinek a napjába egy kis vidámságot tudok majd csempészni.” (Kata amigo)

„Féltem attól, hogy nehogy elsírjam magam, ha egy nagyon beteg gyerkőccel találkozom. Nem tudtam, hogy hat rám majd ez az egész, de közben nagyon izgatott is voltam, hogy fogadnak majd a gyerekek.” (Zsófi amigo)

Ha az első megbeszélések egyikén megkérdezik, hogy látjátok az Amigost 5 év múlva, mit válaszoltok?

„Láttam, hogy Sára nagyon komolyan és megalapozottan tervez, így csak abban bíztam, hogy az Amigos sok gyereket fog felvidítani még 5 év múlva is.” (Kata amigo)

„Annyira új volt az ötlet és a helyzet számomra, hogy bele sem gondoltam. Láttam Sárán, hogy komolyan gondolja, hosszú távra tervez; de akkoriban nem láttam bele, mennyi mindennel jár egy ilyen szervezet kialakítása és fenntartása. Fantasztikus öt éven vagyunk túl, és nagyon büszke vagyok arra, hogy ott lehettem az első lépéseknél.” (Máté amigo)

„Hittem Sárában és a terveiben, azt viszont nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan és ilyen lendületesen fejlődik majd az Amigos, mind önkéntesek létszámát tekintve, mind pedig szervezeti felépítettséget nézve.” (Zsófi amigo)

 

Mi az, amit a legjobban szerettetek az amigo-létben?

„A gyerekek önfeledt nevetését és az örömöt a szemükben, amikor 10. alkalommal is megvertek UNO-ban (úgy, hogy nem hagytam magam!).” (Kata amigo)

„A közösség és a gyerekekkel való beszélgetés igazán feltöltött és megszakította az unalmas, fárasztó hétköznapokat.” (Kinga amigo)

„Azt,hogy nap mint nap emlékeztetett rá, hogy milyen szuper barátaim vannak.” (Nóri amigó)

Van valami, amit amigóként tanultatok és a ma is hatással van rátok?

„Vannak emberek, akik nem tudnak számolni. Mármint, én tényleg nem fogtam fel addig, amíg nem játszottam egyszer egy 5 éves kislánnyal, azt, hogy van aki nem ismeri a számokat. Emellett, sokat tanultam/láttam a társadalom rétegzettségéből, ez sokat adott a látásmódomhoz, ahhoz, ahogy magáról a társadalomról gondolkodok.” (Ádám amigo)

„Új nézőpontba helyezni a saját problémáimat. És hogy másokon segíteni nem bonyolult.” (Máté amigo)

„A közösség ereje! Nagyon sok olyan amigotárssal ismerkedtem meg az amigó-lét alatt, akivel lehet hogy sosem találkoztam volna más körülmények között. Amigóként mindenki egyenlő és mindenki egy közös ügyért dolgozik, mindenki ötlét meghallgatva és ugyanannyira megbecsülve!” (Zsófi amigo)

Mi volt a legkedvesebb látogatás-élményetek?

„Egyszer bementem Zolikához és nagyon rosszul volt. Összegubózva feküdt az ágyon és nem akart beszélni sem, de azt sem mondta, hogy menjek el. 1 órán keresztül szórakoztattam a legkülönlegesebb módokon, mikor a végére jobban lett. Itt láttam leginkább azt, direktben, hogy az, amit csinálunk tényleg jót tesz a gyerekeknek.” (Ádám amigo)

„A legjobban azokat élveztem amikor többen mentünk, és a „foglalkozás” végére már szinte az egész kórterem csatlakozott hozzánk – ilyenkor úgy tűnt, hogy ez az a pár pillanat amikor talán a szülő sem arra gondol, hogy milyen nagy a baj.”(Nóri amigo)

„Én egy elég tanulásorientált amigo vagyok, mindig nagyon örülök, amikor egy gyerek kap a lehetőségen, és segíteni tudok neki nyelvtanulásban. Nem is olyan régen egy búcsúszentlászlói srác mondta, hogy lemaradt németből, és kért meg, hogy segítsek neki. Bár eleven, műszaki érdeklődésű fiúként gyakran inkább a legókra kalandozott a figyelme, sikerült egy-két dolgot átismételnünk, új szavakat tanulnunk. Műszakiakat is. És jókat beszélgettünk. Nem igazán akartuk abbahagyni, csak közben beesteledett.” (Máté amigo)

 

És a legkedvesebb amigo-élményetek?

„Nagyon különleges alkalom volt, mikor a PwC Másokról szól pályázatán először részesültünk jutalomban. Illetve imádtam a koliban, amikor esténként összeültünk páran és gondolkodtunk az Amigosról. Nagyon sok motiváló gondolatot hallottam Ádámtól, Sárától és Balázstól.” (Kata amigo)

A szülők hálája. Ez sem egy konkrét élmény, de amikor a szülők is ott voltak a gyerekek mellett, akikhez mentünk, mindig nagyon megható volt látni a szemükben azt, hogy mennyire hálásak azért, hogy ismeretlenként teljes odaadással foglalkozunk gyermekeikkel.” (Zsófi amigo)

„Amikor először szerveztünk Amigo-estet, ami mára már hagyománnyá vált.” (Kinga amigo)

“Nagyon élveztem a felvételiket!” (Nóri amigo)

Mit jelent Nektek alumniként az Amigos?

„Nekem talán kicsit más. Az én napjaimban mindig valahogy megjelenik az Amigos, legtöbbször Sárával beszélgetünk a legújabb történésekről, vagy épp kikéri a véleményem valamilyen kérdésben.” (Ádám amigo)

„Az egyik legbüszkébb egyetemi élményem, amiről sok szeretettel mesélek mindig.” (Kata amigo)

„Büszkeséget. Büszke vagyok rá, hogy ennek szuper alapítvány alapító tagjának nevezhetem magam és nagyon örülök, hogy a kezdetektől fogva láthatom honnan fejlődött ki a szervezet és milyen nagy munka van benne.” (Zsófi amigo)

Mi az, amiben a legtöbbet változott az Amigos indulás óta?

„A létszám! Megdöbbentő látni, mennyi lelkes amigo teszi szebbé a beteg gyerekek mindennapjait!” (Kata amigo)

„Sokfélébbek vagyunk. Ez elkerülhetetlen – és nagyszerű – ha egy maroknyi barátból több, mint száz fős csapattá növi ki magát egy kezdeményezés.” (Máté amigo)

„Szerintem sokkal profibb lett. A kezdetekeben is nagyon profi volt a hozzáállása mindenkinek, azonban csak tervek es amibíciók voltak, de tapasztalatok még nem. Minden egyes kis hiba vagy pozitív tapasztalat egyre profibbá tette Sárát és az egész Amigost az összes amigóval együtt.” (Zsófi amigo)

Mi az, ami leginkább megmaradt a kezdetektől az Amigosban?

„A lelkesedés, a sokszínűség és a folyamatos megújulás a korábban lefektetett értékek megtartása mellett.” (Kata amigo)

„A feladatok sokrétűbbek, bonyolultabbak, de nagyon örülök, hogy ebben a mozgalmas öt évben végig koncentrálni tudtunk azokra, akik a legfontosabbak: a gyerekekre. Eközben egymást sem veszítettük el: csak még több barátra tettünk szert.” (Máté amigo)

„A zöld szín, az alapelvek és az, hogy számíthatunk egymásra.” (Kinga amigo)

Ha most lennétek amigók, mit éreznétek?

„Azt, hogy nagyon jó helyen vagyok, és törekednék arra, hogy minél jobban hozzá tudjak járulni a szervezet fejlődéséhez, hosszú távon való fenntarthatóságához.” (Kata amigo)

„Egy sikertörtének részese vagyok, ami nagyon fontos értékeket képvisel és még ki tudja milyen magasságokba tart!” (Zsófi amigo)

„Igazán jó közösség tagja lehetek.” (Kinga amigo)

Nem mindenki alumni azonban az alapító csapatból, Máté amigo ugyanis külföldi tanulmányai után tért vissza az aktív hétköznapokba. Ő ezt mesélte:

„Az utolsó még mindig aktív ősamigóként büszkeséget érzek, nem is gondoltam volna, hogy ennyire hozzám nő, a részemmé válik az Amigos. Az aktív amigo pályafutásom végéhez közeledve óriási hálát érzek, hogy még mindig itt lehetek, és ennyi csodás élménnyel lettem gazdagabb, ennyi gyereknek okozhattam egy kis örömet, és ennyi nagyszerű embert mondhatok a barátomnak.” (Máté amigo)

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit is mondhatnék még? Fantasztikus, hogy egy ilyen lelkes és elhivatott baráti társaság mára egy profi szervezetté nőtte ki magát, de leginkább köszönjük, hogy belevágtatok, hiszen nélkületek most mi sem lehetnénk Amigók!

Kulcsár Niki, 2019. május

Alapító Amigók

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.