Idén már hatodik alkalommal került megrendezésre a Csodaszarvas Tábor az Alpokalja a Daganatos gyerekekért Kh. Alapítvány rendezésében, melyen beteg gyermekek és testvéreik vehettek részt. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a többi alapítvánnyal segítsük egymás munkáját, hiszen mindannyian a gyerekekért vagyunk. Idén a szombathelyi Amigók a tábor teljes ideje alatt kivették részük a programokból és csodálatos élményekkel tértek haza. Ezen a héten ők mesélnek Nektek részletesen tudnivalókról, élményekről, tapasztalatokról.

Mit kell tudni a táborról és az alapítványról és a gyerkőcökről, akikkel foglalkoztatok?

A Csodaszarvas Tábor az Alpokalja a Daganatos Gyermekekért Kh. Alapítvány szervezésében jött létre idén hatodik alkalommal. A helyszín a Csodaszarvas Tájpark volt Rábahídvégnél. Idén július 1. és 5. között tölthettünk el öt fantasztikus napot a beteg kisgyermekek és testvéreik számára szervezett táborban. A korosztály rendkívül változatos volt a 2,5 éves kisgyerektől a 17 éves fiatalig bezárólag.

Mirtill

Hogyan kerültek az Amigók kapcsolatba a táborral?

Idén már második éve, hogy részt vehettünk Amigóként a táborban. Dr. Györke Eszter, a szombathelyi kórház gyermekorvosa együtt néptáncol a mi Mirtillünkkel, így igazán könnyen kapcsolatba került a szombathelyi Amigos csapatával, és hamar megkezdődhetett a szervezés részünkről is.

Barbi

Milyen előkészületek vezettek a tábor megkezdéséhez?

A tábori előkészületek nagy izgalommal zajlottak. Amint megtudtuk, hogy az ötletelésben is segíthetünk és külön programokat csinálhatunk, össze is hívtam a kis csapatunkat egy “kreatív” megbeszélésre. Fantasztikus ötletek születtek aminek jó része belekerült a tábor programjai közé. Miután egyeztettünk Eszterrel, hogy melyek azok, amiket mi csinálunk, fmagunk között is elosztottuk őket. Pestről a raktárkészletből sikerült mindemellett sok más Amigosos táskát, tollat és egyebeket elhozni, aminek a gyerkőcök rendkívül örültek és még a fiúk is örömmel dekorálták ki a kincskeresésen megszerzett táskájukat. A kreatív foglalkozások és a játékok megszervezése sok energiát igényelt, de biztosra mondhatom, hogy minden egyes ráfordított másodpercet megért.

Sári

Újgenerációsként milyen élmény volt részt venni a táborban?

Újgenerációs Amigóként, mivel bevetésen még nem voltam, vegyes érzésekkel kezdtem meg a hetet. Szerencsére még egy órája sem voltunk ott már nagyon összerázódott a csapat a ‘Varázserdős-gyilkosos’ játék közben. Ez kicsit megnyugtatott, hiszen tudtam ha bármi kérdésem van számíthatok a segítségükre/tanácsukra. A gyerekekkel olyan hamar összebarátkoztunk, észre sem vettem de már 5-en csüngtek 2 kezemen és egyezkedtek ki mellé üljek a buszon és rámbízták a titkaikat. Ami a hét alatt a leginkább megfogott a nővérek és szülők szeretetén, odaadásán és emberfeletti erején kívül, hogy a gyerekek mennyire őszinték, nyitottak és hisznek a jó dolgokban. Utólag a képeket visszanézve el sem tudom mondani mennyire boldoggá tett mikor azt láttam, hogy élvezik a programokat amiket szerveztünk nekik és fültől-fülig mosoly van az arcukon. Nem tudtam, hogy 5 nap alatt így meg lehet szeretni az apró embereket. Ez minden fáradalmat és szúnyogcsípést megért.

Réka

Egy új közösség tagjaként, hirtelen újabb ismeretlen csoportba csöppeni, egy idegen helyzetben, kihívást és egyben félelmet is jelentett számomra, mint újgenerációs Amigo. Úgy érzem mintha egy üres „hátizsákkal” érkeztem volna erre az öt napra, azonban a tábor végére annyi értékes és szép kincs került volna bele ebbe a táskába, hogy el is gondolkodtam, hogyan történhetett meg ez ilyen gyorsan. Ezek a kincsek emlékek voltak; mosolyok, nevetések, szeretet, néha könnyek, olykor egy szép dallam, mind azok a kimondatlan dolgok, amiket nehéz elmesélni.  Az egész tábornak a közössége, a szülők, a gyerekek és a segítők is olyan nyitottsággal és elfogadással álltak egymáshoz, hogy pillanatok alatt a közösség tagjának és valami nagyon jónak a részesének éreztem magam. Olyan emberekkel találkoztam, akik egészen máshogy néznek az életre, és így én is láthattam, hogy lehet másképp. Úgy gondolom, ebben a táborban senki nem jött üres kézzel, még ha korábban azt is írtam, hogy üres „hátizsákkal” érkeztem, mert lehet számomra üres volt, de valakinek tudtam adni és ugyanez fordítva. Az öt nap alatt sokszor előfordult a négylevelű lóherék keresése, én azonban sosem kerestem, mivel korábban sem jártam benne sikerrel. Az egyik kislány mikor talált egyet, rögtön nekem adta. Azóta itt van a telefontokomban. Úgy érzem, ez a gesztus másra is rámutat, például arra, hogy mit adott ez a tábor nekem, és arra is, hogy mit jelent az Amigos, mivel ez a növény zöld, és az Amigos is, az Amigos lehet az én életemben ez a négylevelű lóhere, hiszen már most is szerencsét hozott.

Virág

Voltak nehezebb pillanatok? Hogyan éltétek meg ezeket?

Nem igazán mondhatnám, sőt sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Sajnos, csak 1 napon tudtam részt venni, de nagyon mókás volt és utólag belegondolva felesleges volt aggódni.

Godwin

Milyen programokon vettetek részt?

A tábor rendkívül változatos programsorozattal várta a gyerekeket. Voltak általunk megálmodott és lebonyolított programok. Ilyen volt többek között a kincskeresés, a számháború, a szabadulószoba, VR szemüveg használata, arcfestés, csillámtetkó készítése, manikűr a lányoknak és anyukáknak. Panna és Sári minden nap lelkesen tartott reggeli tornát a gyerekeknek.

Illetve voltak olyan programok, amikben csak segédkeztünk vagy egyszerűen részt vettünk mi is. Szerdán egész nap kirándulni voltunk az Őrségben. Részt vettünk horgászversenyen, csónakáztunk, a lányok néhányan kipróbálták a rekeszépítést, vasárnap pedig segítettünk a családi vetélkedőben egy-egy állomásnál.

A számháborúhoz van egy számomra különleges kis történet. Az egyik kisfiú fejéről mindig leszakadt a lapja, így végül odaadtam neki az enyémet, hogy használja azt egész nyugodtan, biztosan szerencsét fog hozni, mert egy számomra különleges jelentéssel bíró 4 számjegy szerepel rajta. Elkezdődött a játék, én pedig szem elől tévesztettem a kisfiút a nagy izgalmak közepette. Egyszer csak jött büszkén az anyukájával, hogy bizony ő szerezte meg a zászlót, tényleg szerencsét hozott neki a számom. Ami pedig még különlegesebbé teszi ezt a szép győzelmet az, hogy az én számom a 0214 volt, a mindig leszakadt lapon pedig eredetileg a 1214 szerepelt. Az édesanyával mindketten úgy gondoltuk, hogy ennek a lapcserének és a győzelemnek sorsszerűen így kellett lennie.

Mirtill

Mit gondoltok, segített a táboroztatás a szombathelyi csapatépítésben?

A válasz mindenképp egy nagy igen! Több szempontból is segített. Egyrészt a tavasztól fennálló “online” helyzet miatt a csapat tagjai nem tudtak találkozni személyesen körülbelül március eleje óta, a teljes csapat pedig februárban volt utoljára együtt. Mondhatni egy kicsit elszoktunk egymás társaságától, az online kapcsolattartás mégsem ér fel egy közös bevetéssel vagy egy szuper Amigo-esttel. A másik pedig az újgenerációs Amigókkal kapcsolatos pozitívum, hogy habár a lányok az online eseményekben mindig lelkesen részt vettek, most lehetőségük volt végre arra is, hogy tényleg minden szombathelyi régigenerációs Amigóval eltöltsenek egy vagy több napot is a táborban. Ezen kívül még azt gondolom az is jó kis csapatépítés volt, hogy a tábort megelőzően együtt ötleteltünk és készültünk erre a csodálatos öt napra. Úgy érzem a csapat tagjai még közelebb kerültek egymáshoz és a köztünk lévő baráti kötelék is még tovább erősödött. Ez az öt nap szívmelengető volt és ehhez a jó érzéshez az is hozzájárult, hogy mindannyian részt tudtunk venni a táborban kivétel nélkül. Ismét eszembe jutott, hogy számomra ez a kis szombathelyi Amigo-közösség a Napot idézi, a sokszínűségünkkel úgy érzem ismét sikerült beragyogni egymás és talán mindenki más napjait is a tábor során.

Mirtill

Meséljetek egy-egy kedvenc élményről!

Az egész tábor élmény volt, nehéz válogatni az átélt pillanatok közül. A kedvenc jelzőt inkább felemelőre cserélném, ha a számháborúzásra gondolok. Egy testvérpár (7 éves kislány, 6 éves kisfiú) nagyon nem szerettek volna csatlakozni a játékba, mert nem ismerték a szabályait. Alapból én nem csatlakoztam volna a játékhoz, csak az előkészületekben segítettem. Azonban annyira rossz volt látni, hogy minden gyerkőc, kisebbek-nagyobbak egyaránt, már a számlapokkal a fejeiken készülődnek, és ők nem, ezért bevetettem magam: “Mi lenne, ha együtt keresnénk meg a zászlót? Mi hárman! Segítek nektek, veletek megyek!” Azok a felcsillanó szemek, és öröm, egyből igent mondtak rá. Ekkor még azt gondoltam, úgysem lesz esélyünk, de hát nem is a győzelem a lényeg, hanem a játék! És milyen rosszul gondoltam! Kerestünk, futottunk, figyeltünk, míg egyszer csak a kisfiú megtalálta a zászlót… na azt a boldogságot az arcán látni… megesküdnék rá, hogy abban a pillanatban mi hárman voltunk a legboldogabbak a táborban. Olyan gyorsan futottunk vissza a starthoz, olyan önfeledten, senki sem állhatott az utunkba – és ahhoz, hogy ez a két gyerkőc egy hihetetlen kalandot zárjon le, és örökre emlékezzen rá. Én sem fogom elfelejteni, az biztos!

Vivi

A táborban rengeteg élményben volt részünk, ami a gyerekek miatt csak még emlékezetesebb lett. Felsorolni is nehéz, annyi minden történt velünk ebben a pár napban. Lehetőségünk volt a gyerekeket segíteni a feladatok alatt, így eddig számunkra ismeretlen dolgokat is tanulhatunk. Lehetőségünk volt kirándulni, horgászni, sütögetni és mindezek mellett folyamatosan barátkoztunk, beszélgettünk a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt.

Így tudok már egyre többet a műcsalis villantóról, az orsós horgászbot szerelékeiről vagy a feeder merülővel és etetőkosárral való horgászatról is. Úgy gondolom, hogy a kicsikkel és a nagyokkal közös élményeink egy életen át elkísérnek minket és azokhoz, akiket itt megismerhettünk a táborban örök barátság fűz majd. A legszebb napokat tölthettük el itt együtt, az igazi csoda részesei voltunk.

Panna

Mi az, amit mindenképpen magatokkal visztek a táborból a kórházba?

A jókedvünket, a lelkesedésünket, az itt szerzett közös élményeket! Személy szerint – de szerintem minden Amigo nevében mondhatnám –  eddig is minden “bevetésre” nagy örömmel vetettem, vetettük bele magam, magunkat, de a tábori tapasztalatok után még nagyobb lelkesedéssel, jó kedvvel élem meg a kórházban töltött órákat.

Nagy élmény volt látni, érezni azt, hogy a gyerekek, a szülők a az önkéntes kórházi dolgozók első pillanattól ragaszkodtak hozzánk, megbíztak bennünk. Mindannyiunkat befogadtak ebbe a NAGY CSALÁDBA! Örök élmény lesz Nekünk!

Dávid

Köszönjük a képeket az Alpokalja a Daganatos Gyermekekért Kh. Alapítványnak.

 

Raposa Renáta, 2020. 07. 19.

“Mindannyiunkat befogadtak ebbe a nagy családba!” – Beszámoló a Csodaszarvas Táborról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.