Azt már tudjátok, hogy Amigónak lenni mennyire csodás dolog és azt is, hogy a szervezetben nagyon fontosnak tartjuk, hogy odafigyeljünk egymásra. Az Amigók lelki jólétére is fontos odafigyelni, hiszen előfordulhat, hogy nehézségekbe ütközünk. Ezért tartjuk fontosnak a kórházi megbeszéléseket is, hiszen ott egy csapatként tudunk beszélni intimebb környezetben bármiről, ami esetleg a lelkünket nyomja.
Aztán bejött a képbe Gergő Patrón, aki felajánlotta, hogy segítene másképp is az Amigóknak a nehézségek feldolgozásában, vagy legalábbis könnyebbé tételében. Gergő végzős mesterszakos pszichológushallgató és a közreműködésével 2018 nyarán lezajlott az első „próba pszichoedukáció”, amin a kórházfelelősök vettek részt, így én is ott voltam. Nagyon jól sikerült és meg is beszélték a felelősök Gergővel, hogy ezt rendszeresíteni kellene. Ekkor ajánlottam fel a segítségem, hiszen már akkor is az aktív Amigók száma közelített a százhoz. Én épp akkor végeztem pszichológia mesterszakon, ezáltal a szakmai részét is át tudtuk látni Gergővel közösen.
Így fogtunk össze Gergővel tehát, hogy valami rendszert alakítsunk ki, olyan foglalkozások keretében, amik az Amigók lelkének karbantartására alkalmasak lehetnek.
Amióta először beszéltünk, már jó pár rövidebb (értsd másfél-két órás) alkalom volt, a nyári táborban is volt foglalkozás, és megvalósult egy pszichoedukációs tábor is, ami két napos volt, Cegléden.
Ami rendkívül csodálatos az egészben, hogy Gergővel nagyon egy hullámhosszon vagyunk gondolkodásmódban, mondhatni egy rugóra jár az agyunk, ugyanakkor habitusunkban eléggé eltérünk. Gergő van a spektrum nyugodt részén, sokszor segít nekem is abban, hogy ,,leszálljak a földre”, én pedig pörgök ezerrel és sokat beszélek, és így valahogy mindig tudunk félúton találkozni. Ami még a mi dinamikus duónk fontos eleme, az az, hogy Gergő külsősként van jelen, én pedig három évig voltam aktív Amigo. Így tényleg releváns, aktuális problémákra tudunk fókuszálni, Gergő pedig tud teljesen objektíven jelen lenni.
Különösen fontosnak tartjuk, hogy az Amigók érezzék, hogy biztos, támogató környezet veszi őket körül, akár közös csapatból valók abban az adott félévben, akár nem. Itt az Amigost, mint támogató környezetet határoljuk körbe, ahol közös céllal dolgozunk együtt nap mint nap, ezért tudjuk egymást ennyire hitelesen támogatni.
Az ilyen foglalkozásokon különböző gyakorlatokat végzünk közösen vagy kiscsoportban, megbeszélünk mindent, ami feljön esetleges témaként, eseményként, gondolatként, sokszor játékos keretek között. Mindig igyekszünk aktualizálni a foglalkozás témáját, ráérezni, hogy most éppen mire lehet szükségük az Amigóknak. Eddig – lekopogom – mindig sikerült az, hogy mosolyogva és elégedetten távozzon mindenki. 🙂
A tábor témáját is így határoztuk meg: Amigo (is) vagyok lett a projekt címe, amire külön pályázatot is írtunk összefogva a pályázatos csapattal és egészen elképesztő, hogy az ötlet megszületése után másfél hónappal meg is valósult a hétvégi programunk. Itt tartottuk az első, a már angyalként ránk vigyázó gyerkőcökért való megemlékezést is. Mind a két nap folyamán a résztvevők tényleg szívvel-lélekkel voltak jelen, kibogozhattunk szálakat, megláthattuk egymást olyan módon, ahogyan eddig még nem és közben a komoly témák mellett lehettünk kicsit gyerekek is játékos feladatok által.
Ezeken az alkalmakon egészen csodálatos látni az Amigókat, ahogyan jelen vannak. Számomra igazi ajándék ez a folyamat, aminek a részese lehetek Gergővel, mert láthatjuk, ahogyan közös erőfeszítéssel valami olyat hozunk létre, amiből mindenki profitál, aki jelen van. Csodálatos és megtisztelő érzés az, ahogyan sokszor megnyílnak nekünk és egymásnak, hogy mernek úgy jelen lenni, hogy az tényleg egy rendkívül személyes és intim légkört alakítson ki.
A pszichoedukáción természetes, hogy lehet sírni, lehet nevetni, lehet aggodalmat, félelmet megosztani, lehet örömöt és átélt csodát elmesélni, lehet közösen gondolkodni, lehet tanácsot kérni és adni, lehet olyan módon őszintének lenni és megnyílni, amit szerintem nem minden közösség lenne képes ilyen módon kezelni és fogadni, mint az Amigók.
Ezeken az alkalmakon egy olyan szeretetbuborékban létezünk, ahol érezhetjük, hogy itt biztonság van, törődés és elfogadás. Az Amigók szívüket-lelküket beleteszik a látogatásokba, a gyerkőcöknek való örömhozásba és támogatásukba, így úgy gondolom, hogy ők is megérdemlik ugyanígy ezt a fajta bánásmódot rendszeresen, hogy hosszú távon legyenek képesek ilyen teljességgel odaadni magukat egy-egy látogatáskor.
A visszajelzések egészen elképesztőek – az Amigók szeretik a pszichoedukációt és már rengetegen vettek részt ezeken az alkalmakon. A tábort szeretnénk rendszeresíteni és azon dolgozunk, hogy minden vidéki csapat részt tudjon venni majd valamilyen formában pszichoedukáción. Most már ezek az alkalmak és ez a folyamat is az Amigos csodájának részévé vált, hogy együtt törődünk egymással és egymásért, hogy aztán együtt tehessünk a gyerekekért.
Illy Eszter, 2019. február
