Hajnali fél négy van, és én izgatottan suhanok a Margit híd lábánál a buszmegállóhoz, a megbeszélt találka ponthoz. Vállamon a táska, ami jelzi Amigo mivoltom, de ott lapul a – szinte már – ikonikus zöld pulóver is. És hogy miért is járkál hajnalok hajnalán a még alvó Budapesten egy Amigo így felszerelkezve?
Kezdjük az elején…
Kezdjük Marcival.
Lendvai Marci Amigónk az utóbbi fél évben lázasan és lelkesen működött együtt a Mol Pb. Gáz üzletág munkatársaival, hogy megszervezzenek egy hőlégballonos utazást a gyerkőcöknek. Marci nem csak hogy összeszedte a csapatot, és koordinálta ennek a folyamatát, de akkor sem adta fel, amikor a nem túl kegyes időjárás miatt két alkalommal is le kellett mondani a hajnali repülést…
De végül – mindenki nagy örömére – sikerült egy olyan napot leegyeztetni, amivel az időjárás is egyetértett. Marci még a lejutásban is segédkezett – a Mol munkatársak mellett ő is fuvarozott gyerkőcöket, és többek között engem is, hogy a hajnali félhomályban pontosan odaérjünk, ahova kell.
Folytassuk az élménnyel.
Budapestről 4 órakor indultunk Bercel felé, és 6 órakor már ott álltunk a falu határában, ámulattal figyelve, ahogyan csomagolják ki a hőlégballont.
Mindenki izgatott volt, és a hajnali felkelő nap sugarai mellett a kicsit hűvös mezőt a vidám csivitelés és gyerekkacagás is betöltötte. A Balloon4You munkatársaitól instrukciókat kaptunk a beszálláshoz, és felvettük a pozíciót, hogy simán lezajlódhasson a beszállási folyamat, miközben még mindig fújták fel egyre hatalmasabbra és hatalmasabbra a hőlégballont. Egyikünk sem látott még hasonlót.
A beszállás után, már a kosárban, még mindig a lelkes beszélgetés volt a főszerepben, amikor azonban elindultunk felfelé – és egyre feljebb és feljebb emelkedtünk – hirtelen mindenki elcsendesedett. Ámulattal figyeltük az elénk táruló tájat, és ha visszanéznénk a hőlégballonra szerelt kis GoPro kamera felvételeit, szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy az látszódna: még a szánk is tátva maradt.
Engem személy szerint teljesen elvarázsolt az ébredező táj, maga a látvány, ahogyan a szél fújta az arcunkat. Másfél órát repültünk így Nógrád megye felett, és láttuk az apró falvakat, a – felülről – még apróbb lakosaikat, ahogyan elindul a napjuk; az érintetlen erdős területeket, a mezőket és szántóföldeket, és a távolban a hegyek sziluettjeit. Ez a másfél óra, amit odafent töltöttünk, nagyon hamar eltelt, szinte nem is érzékeltük az időt. Odafent nem számított, hogy hány órakor keltünk fel, hogy ki mennyire volt fáradt; odafent minden olyan békés volt, szinte idilli.
Fotóztunk és nevettünk, és mutogattunk egymásnak, „odanézz!”
A leszálláshoz is külön instrukciókat kaptunk, így ez is simán zajlott, landoltunk egy mezőn. A leszállást követően gyerekpezsgővel koccinthattunk, ami szerintem igazán megkoronázta ezt az egész élményt, és nagyon kedves gesztus volt. Kapott mindenki leszállókártyát, így kézzel fogható emlékkel is gazdagodtunk.
A ballonozás után átvittek minket a Berceli kastélyba, ahol bográcsos ebéddel vendégeltek meg bennünket, volt úszómedence, ahova a két kislány azonnal, ruhástul belevetették magukat. Klasszikus zene szólt, és ahogyan ott ültem és figyeltem a gyerkőcöket, a szülőket, a Mol munkatársakat, Marcit és Evit, elöntött a hála.
Ahogyan figyeltem a kislányokat a medencében lubickolva, elöntött a tisztelet érzése. Tudnak gyerekek maradni, és gyerekek lenni, még akkor is, amikor már több olyan nehézségen kellett átmenniük, mint néhány felnőtt embernek. Ahogyan beszélgettem mindegyik gyerkőccel a nap folyamán, ez újra és újra eszembe jutott.
Ahogyan beszélgettünk a szülőkkel, ismét a tisztelet járt át; ők a kis hőseik mellett a nagy hősök.
Megtisztelve érzem magam, hogy ezt az egész élményt együtt tapasztalhattuk meg.
Büszke vagyok arra, hogy egy olyan csapat tagja vagyok, ahol egy ilyen esemény létrejöhet. Büszke vagyok a gyerkőcökre és a szülőkre, hogy bátran és szeretettel néznek szembe az élet kihívásaival és nehézségeivel.
Büszke vagyok a Mol munkatársaira, hogy kitalálták ezt a programot, és időt és energiát nem kímélve segítettek nekünk – Marcival együttműködve –, hogy létrejöhessen ez a nap.
Büszke vagyok mindenkire, aki részt vett ebben a csodában, és persze büszke vagyok az Amigosra, az Amigókra, hogy az Amigos csodáját életben tartják és viszik előre. 🙂
A hétköznapokból kiszakadva csodálatos volt megtapasztalni ezt az élményt ezzel a kis társasággal, tényleg, mintha csak egy kis varázsvilágba csöppentünk volna bele.
Hat gyerkőcöt, két anyukát és három Amigót tettek boldoggá a Mol Pb. Gáz munkatársai ezzel a nappal, és bár nem szeretek mások nevében messzemenő kijelentéseket tenni, úgy gondolom, ez az élmény mindegyikőnknek örökre szól.
Hálásan köszönjük a lehetőséget, a szervezést. És hálásan köszönjük Marci Amigónknak, hogy ennek a létrejöttében segédkezett. Na meg, hogy van nekünk. <3
Illy Eszter, 2018. augusztus
