Egy újabb történetet szeretnénk megosztani Veletek azon kapcsolatok közül, melyek kialakulnak az Amigók és a gyerkőcök között. Most Sanyi szavait tolmácsoljuk, aki immár Alumni, azonban egy Amigo örökre Amigo marad. 🙂

Gergő története egyike azon, rendkívül pozitív történéseknek, amelyek közel két éves Amigosos pályafutásomat végigkísérték. Egy tavaszi napon – ahogyan Gergő erre utólag felhívta figyelmemet – , egy keddi napon bementem a Tűzoltó utcába és mivel nem ismertem előzetesen senkit, elkezdtem a nővéreket kérdezgetni, vajon kivel tudnék játszani vagy tanulni. Azonnal mondták is, hogy hol találom Gergőt, az „érdeklődő és nyitott” fiút.

Nem tévedtek, Gergő apukájával kártyázott éppen, de amint megérkeztem, nagy örömét lelte abban, hogy oda-vissza leiskolázzon UNO-ban. Pedig elmondása szerint már régen nem játszott… Ami viszont ennél is fontosabb volt, hogy nagyon gyorsan megtaláltuk a közös hangot nemcsak kártyában, hanem érdeklődési körben is, mivel őt is nagyon vonzották a sportautók és a vadászrepülők. Gyorsan elrepült az első délután, amelynek a végén megbeszéltük, hogy következő héten is megyek hozzá, így utána heti rendszerességgel találkoztunk. A következő találkozók alkalmával apukája is beszállt a kártyapartikba és a közös beszélgetésekbe. Sokat meséltek például arról, hogy mennyi támogatást kaptak nemcsak a rokonoktól, hanem távoli ismerősöktől vagy éppen ismert sportolóktól is. Fiú osztálytársai például focimezt készítettek neki, valamint kivétel nélkül rövidre vágták a hajukat, ezzel is kifejezve, hogy mennyire szorítanak a gyógyulásáért.

Találkozásaink persze azután sem maradtak abba, miután Gergő teljesen felépült és elhagyhatta a kórházat. Meghívást kaptam ugyanis több családi társasjáték-estre, ahol megismerhettem az egész családot. A történetnek pedig itt sem volt még vége: egy televíziós Amigos-szereplés részeként a Duna tv készített hosszabb összeállítást a szervezetről. Ennek talán leglátványosabb és legizgalmasabb része volt, amikor Gergőéknél számítógépes játékot játszva csatahajókat süllyesztettünk el és kiélezett csatában felülkerekedve megnyertük a háborút! Rendkívül izgalmas volt, szerintem érdemes visszanézni. 🙂

Gergővel és családjával azóta is tartom a kapcsolatot és nagyon örülök neki, hogy ilyen élményekben lehetett részem. Úgy gondolom, az Amigos legnagyobb értéke is pont az, hogy ilyen és ehhez hasonló élményekkel hozzájárulhatunk a gyerekek jókedvéhez, adott esetben még gyógyulásához is.

Az ilyen és ehhez hasonló történetekben az a különleges, hogy végig kísérhetjük a gyerkőcök útját és segíthetünk szebbé tenni a mindennapjaikat a kórházban, és nagy örömünkre azután is részesei lehetünk életüknek, hogy elhagyhatják a kórház falait és visszamehetnek az iskolába a barátaik közé.

Magyar Elin, 2018. ősz

Gergő és Sanyi Amigo története

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.