A Szent László kórház és az oda minden héten látogató Amigo-csoport picit kilóg a kórházaink sorából. Hogy miért is? Elmesélem.
Amikor 2017 nyarán megbeszéltük, hogy legyek a Szent László kórház kórházfelelőse, először nagyon megijedtem. Addig a Tűzoltó utcában látogattam, ott is voltam kórházfelelős és addig csak az odajáró Amigók által hallottam róla, hogy ott milyen steril körülmények között látogatnak, hogy rugalmasabb a bejárási rendszer, hétvégén is lehet menni, illetve az ott készült fotókat láttam, ahol tetőtől talpig beöltözve állnak aktuális látogató Amigóink.
Szóval meg voltam rémülve – én tudom ezt vajon csinálni? Nehéz lesz megtanulni? Nem lesz gond a steril körülményekkel?
Szerencsénkre az osztály rendkívül készséges és segítőkész az Amigókat illetően, rendkívül nagy megtiszteltetésnek vesszük, hogy látogathatunk és ahol tudnak, segítik az önkéntes munkánkat. Betty, aki most szeptembertől lett a kapcsolattartónk, az osztály kórházpszichológusa, minden héten figyelemmel kísér bennünket, ellát tanácsokkal és információkkal (melyik gyerkőc van éppen bent, melyik gyerkőcnek mik a kedvenc dolgai), így tényleg remek helyzetben vagyunk.
Először 5-6 fővel működött a csapat az osztályon, heti egy látogatással. Ez mára már 9 főre duzzadt és heti két alkalommal látogatunk – ami különleges, hogy akár hétvégén is.
Az influenzaszezonban – tehát minden évben, ősszel – csak úgy lehet látogatni, ha oltást kapunk, ebben is mindig segítenek az osztályon a nővérek és Betty.
Ebbe a kórházi csapatba frissen felvett Amigo nem kerül, mivel az itt tartózkodó gyerkőcök rendkívül szigorú steril körülmények között tartózkodnak az osztályon kezeléseik során, és látogatóikra is ezek a szabályok ugyanúgy érvényesek. Külön kisokost tartunk fenn a Szent Lászlós Amigóknak, hogy mindig tudjuk pontosan, mikor mi a teendő.
Tiszta szett váltóruhát kell vinni a látogatásokhoz, illetve ezen felül steril vagy félsteril körülményekhez való köpenyt, hajhálót, maszkot, kesztyűt kell felvennünk – a steril kesztyűvel való bénázás igen vicces tud lenni, de a nővérek segítenek, mielőtt túlzottan kétségbe esnénk… 😀
Ilyenkor azok az Amigók, akik akár már több féléve vannak a szervezetben, és a Szent Lászlós csapatba kerülnek, új Amigókká avanzsálódnak.
Szóval a látogatások picit nagyobb felelősséggel járnak, és a steril boxokban egyszerre csak egy Amigo lehet bent a gyerkőc mellett – ilyenkor bizony még a is kijönnek.
A nagy felelősség mellett ott van a nagy lelkesedés – tudjuk, hogy minden kórházban rendkívüli módon értékes az Amigók jelenléte, és szükség is van ránk, ezt érzékeljük a visszajelzésekből. Azonban itt, az őssejt-transzplantációs osztályon még inkább érezzük azt, hogy egy pár négyzetméteres steril boxban üldögélő gyerkőc, aki akár 100 napon keresztül is ott van, mennyire nagyon értékeli azt, ha mennek az Amigók.
Ugyan úgy, ahogyan a többi kórházban, itt is abban segítünk a gyerekeknek, amiben éppen szükségük van rá. A körülményeknek köszönhetően sokszor a képzeletünkre hagyatkozunk, de ennek ellenére remek játékos délutánok, beszélgetések, kézműveskedések, sőt, még tanulások is zajlani szoktak az osztályon.
A Démétér házban is látogatunk olykor – nem messze a kórház épülettől található, ahol rehabilitáción levő gyerkőcök és családjaik laknak. Már több alkalommal volt szerencsénk az osztály által szervezett programokon részt venni – legutóbb a halloween-i ünnepségen vett részt a csapat a Démétér házban, és remekül mulattak ők is és a gyerkőcök is. A Démétér ház udvarán volt Rolika szülinapja is, amelyre az egész csapatot meghívta, és együtt ünnepelhettünk vele és a családjával. <3
A Szent László kórház gyermekosztálya számomra egy olyan különleges világ, ami gyengéden vigyáz a gyerkőcökre, steril buborékként őrzi őket és mi óvatosan, lábujjhegyen, tiszta ruhával lépünk be, hogy csendben beszínezzük a mindennapokat. Néha hangosan, de akkor az a nevetés miatt van. 🙂 Nagyon büszke vagyok a csapatra és arra, hogy már harmadik féléve lehetek a kórházfelelősük.
Illy Eszter, 2018 ősze