Az Amigos egyik alapértékét az önkéntesek, vagyis az Amigók adják. Ez a félév sok szempontból máshogy alakult mint az eddigiek; bevetéseinket online kezdtük el, a havi rendszerességű kórháztalálkozókat és Amigo-esteket pedig virtuális játékokkal egészítjük ki. A félév elején mindig nagy izgalommal tölt el minket a felvételi időszak, hiszen ilyenkor a jelentkezők egy hosszas és különleges folyamat után bekerülnek a csapatunkba.
Éppen ezért a következő blogposztot az újgenerációs Amigóinknak szánjuk. Rövid bemutatkozásukban olvashattok motivációjukról, hogy kik is ők és miért döntöttek az Amigo-lét mellett országszerte. A sokszínű társasággal már megkezdődött a munka, például valaki élete első bevetése az Amigos Online keretein belül zajlott le és többen a háttérfeladatokból is kiveszik részüket. Mi már alig várjuk, hogy minél több közös élményünk szülessen, és sok színes bevetést éljünk meg együtt!
Ágoston Réka (Szeged)
Sziasztok! Réka vagyok, másodéves gyógytornász hallgató Szegeden. Imádom ezt tanulni, mert tudom, amikor végzek sok embernek segíthetek. Az Amigoshoz most 2020-ban csatlakoztam, és nagyon nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen jó csapat tagja lehetek. Már régóta gondolkoztam, hogy jelentkezek, de most jött el az ideje. Most kezdem csak látni, mennyit jelent a gyerekeknek, szülőknek, amit mi csinálunk, és iszonyú jó érzéssel tölt el. Úgy érzem ideális helyre kerültem, hisz magam is imádok játszani, társasozni, tanulni, segíteni. Nemrég volt az első bevetésem, ami elég rendhagyóra sikerült, mivel: online történt. Nagyon izgultam a bevetés előtt, de végül nagyon szuper volt, activityt jatszottunk, és a végén lerajzoltuk egymást.
Al-Nuwaihi Dániel (Budapest)
Al-Nuwaihi Dani vagyok, a Corvinuson tanulok. Nagyjából egy éve figyeltem fel egy Amigos nevű szervezetre. Figyelgettem a mindennapjaikat, néztem a bejegyzéseiket és feltűnt, hogy két dolog miatt is nagyon érdekesek: az egyik, az amit csinálnak, amitől akkoriban már megjelentek a pillangók a hasamban, a másik pedig, hogy nekik is hasonló zöld pulcsijuk van, mint nekem Corvinusos AIESEC-esként, és arra gondoltam, hogy itt az ideje egy másik zöld pulcsit is szerezni. Ekkor lettem biztos abban, hogy csatlakozni szeretnék, és bár a zöld pulcsi várat magára, első bevetés hiányában a pillangók is megvannak még, már nagyon várom, hogy végre én is a saját bőrömön tapasztalhassam meg azt, amiről olyan sok történetet hallottam már és én is barát lehessek.
Czita Virág (Szombathely)
Az egyik órán pont arról volt szó, hogy milyen nehéz magunkról beszélni, pedig olyan egyszerűnek tűnik elsőre. Magadat ismered a legjobban, mégis túl sok emlékből, gondolatból kell a lényeges információkat kiszűrni. Esetemben ez 20 évnyi információ. Minden ehhez hasonló írásban az is benne van, hogy kik szeretnénk lenni, ezért ez az én bemutatkozásomból is kiderül. Czita Virág vagyok, Szombathelyen tanulok magyar- és történelemtanár szakos hallgatóként. Időnként új élethelyzetekbe sodrom magam, amin keresztül egy újabb részem fedezem fel. Az Amigosba való belépés is egy ehhez hasonló helyzet számomra. Mindig vágytam arra, hogy valamilyen formában önzetlenül segíthessek, mert tudom, hogy ez nem csak annak jó, akit támogatok, hanem egy részemhez hozzá ad. A mosolyok, köszönetek, vagy csak a kimondatlan szavak, a látvány, hogy én okoztam valakinek jobb kedvet. Ezeket eddig is próbáltam megteremteni az életemben, ahol tehettem, de itt egy rendszeres módon van erre lehetőség. Arról nem is beszélve, hogy mennyi különböző érdeklődésű embert lehet az Amigos nyújtotta lehetőségekkel megismerni. Remélem, méltó tagja leszek a csapatnak. Felsorolásszinten pár érdekesség: szeretem az alternatív zenét, érdekel a pszichológia, a filozófia, édesszájú vagyok, szeretnék sokat utazni, néha festek és írok.
Fehér Zsóka (Szeged)
Sziasztok! Fehér Zsóka vagyok, a Szegedi Tudományegyetemen tanulok pszichológia szakon. Azért jelentkeztem Amigonak, mert tudom, hogy a gyógyulás útján mennyit jelent a nevetés és öröm. Hálás vagyok, hogy a csapat tagja lehetek, és nagyon igyekezni fogok, hogy minél több mosolyt csaljak a gyerekek arcára, és hogy szebbé tegyem számukra a kórházban töltött időt.
Harazin Regina (Budapest)
Halihoo! Regi vagyok, elsőéves Corvinusos hallgató, nemzetközi gazdálkodás szakon. Alapvetően közösségi embernek tartom magamat, szeretem a természetet, az irodalmat, szabadidőm társasozással vagy épp sütés-főzéssel telik. Nagyon fontosak számomra a nagyvilág történései, és a társadalmi kérdések is, ha lehetőségem lesz rá, ezzel is szeretnék foglalkozni. Az Amigos céljai és tevékenysége nagyon közel áll a szívemhez, ezért nagyon örültem, mikor én is Amigóvá avatódtam. A közösség tele van csupaszív emberekkel, hálás vagyok a befogadásukért, és alig várom a közös élményeket.
Hódi Regina (Szeged)
Hódi Regina vagyok, közgazdász hallgató. Amikor szétnézek magam körül világban, sokszor tapasztalom, hogy az élet néha mennyire kegyetlen tud lenni. Mivel nagyon érzékeny és fogékony vagyok mások problémáira, régóta foglalkoztat a kérdés, hogy mivel tudnék hozzájárulni a világ szebbé tételéhez. Talán nem fogom megváltani emberek millióinak a sorsát, de tudom, hogy ha csak egy gyógyult gyerek úgy fog rám emlékezni a későbbiekben, mint egy lány, aki segített neki a közös játékon és tanuláson keresztül átvészelni a nehéz napokat, ezzel úgy érzem, hogy az én létezésem már értelmet nyert. Éppen egy járvány időszak közepén estem bele az Amigo-létbe, ezért az az első bevetésemre nem a megszokott módon került sor a kórházba belépve, hanem az Amigos Online keretei között. Imádom, hogy az Amigosban akármilyen probléma is merül fel, mindig rugalmasan tudják a helyzetet kezelni és alkalmazkodni a körülményekhez! Szuper érzés volt hallani később a videobeszélgetésen látogatott kislány anyukájától, hogy a két Amigo társammal mennyire feldobtuk a leányzó kedvét a modern technológia segítségével.
Hulka László (Budapest)
Sziasztok! Hulka Laci vagyok, mesterszakos hallgató a BME-n, de ami talán még fontosabb újgenerációs Amigo. Hogy kerültem ide? Legelőször egy YouTube videóban hallottam az alapítványról, de akkoriban még nem volt elég időm (vagy inkább bátorságom, hiszen kéthetente 2 óra szabadideje mindenkinek van..😁), hogy jelentkezek a csapatba. Azonban tavaly nyáron sikerül eltöltenem pár hónapot egy gyerektáborban és megtapasztalni milyen érzés tanítani, sztorizgatni vagy éppen végletekig elhúzódó kártyapartikat játszani a gyerekekkel. Ott aztán nincs kertelés, csak a kendőzetlen őszinteség, amit sajnos máshol egyre ritkábban lehet megtapasztalni. Ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve jelentkeztem idén januárban Amigónak és szerencsére felvételt nyertem 19 társammal együtt és azóta is rendületlenül várjuk legelső bevetésünket.
Jarada Yasmin (Budapest)
Sziasztok! Jarada Yasmin vagyok az ELTE elsőéves kommunikáció & média szakos hallgatója. Az Amigosra az Instán találtam rá egy szép napon, és egyből eldöntöttem, hogy jelentkezem a felvételire, mert nagyon szimpatikusnak találtam, hogy játékos nyelvtanuláson keresztül segítik gyógyulásra a beteg gyerkőcöket. Azonban akkor még korántsem gondoltam volna, hogy AMIGOnak lenni egy ennyire szuper, jófej, és hihetetlenül összetartó közösséget jelent majd.
Káplár Áron (Debrecen)
Sokféleképpen bemutatkozhatnék: vagyok fiatal egyetemista, testvér, barát, diák, s még sorolhatnám. Mindegyik Áron más oldalát domborítja ki. Néhány hete Amigo is vagyok, ezzel egy újabb oldalam kerül előtérbe az életemben. S hogy mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy megtanulhatok igazán önzetlenül adni beteg gyermekeknek – adni önmagam, a jelenlétem, mosolyom, az erőm. De jelenti ez azt is, hogy közösség része lehetek, ahol elfogadnak, kíváncsiak rám, ahova szívesen adom magam. S mindeközben, hogy belefektetem az Amigosba magam egy szeletét úgy érzem, csodálatos dolog történik: több lesz a világ, s több leszek én is – egymást gazdagítjuk, szeretjük. Amikor jelentkeztem Amigonak, nem tudtam pontosan, hogy mit is jelent majd ide tartozni. De azt hiszem, két dolgot már pár hét után kijelenthetek: nem mindennapi érzés a közösség tagjának lenni és az elmúlt hónapok egyik legjobb döntésének tartom, hogy csatlakoztam.
Kárpáti Kristóf (Budapest)
Sziasztok! Kárpáti Kristóf, pénzügy számvitel hallgató a Corvinus Egyetemen. Már régóta szerettem volna egy önkéntes szervezethez csatlakozni, hogy a magam szintjén, de egy kicsit jobbá tehessem a világot. Már az első bevetés beigazolta, hogy milyen jó és hálás feladat ez. Semmiképpen sincs jobb érzés annál, mint amikor látod a gyerek arcán a mosolyt megcsillanni, és aztán tűkön ülve várod, hogy mehess vissza a kórházba. Életem egyik legmeghatározóbb döntése szerintem az Amigoshoz való csatlakozás, mindenképpen átértékeled kicsit az életedet 🙂
Koblencz Dorka (Budapest)
Sziasztok! Koblencz Dorka vagyok, harmadéves kereskedelem és marketing szakos hallgató a Corvinuson. Azért jelentkeztem az Amigoshoz, mert imádom a gyerekeket és teljesen elvarázsolt, amit ez a szervezet tesz nap mint nap értük. Anyukám óvónéni, így rendszeresen van lehetőségem sok kisgyerekekkel együtt játszani és foglalkozni velük. Úgy gondoltam, jó lenne azoknak a gyerekeknek is mosolyt csalni az arcára, akik nem tudnak éppen bent játszani az oviban a többiekkel vagy otthon a családjukkal. Szeretném minél több beteg kisgyerek napját széppé varázsolni.
Lukács Benedek (Szeged)
Sziasztok! Lukács Benedek vagyok, első éves mérnökinformatikus hallgató, 2020 februárjától újgenerációs Amigo. Egy pár éve figyeltem már az Amigos tevékenykedését, most pedig úgy alakult az életem, hogy az Amigost is fel tudtam venni a napirendre. 16 és 17 évesen én is töltöttem pár hetet kórházban, így nagyon is jól tudom mennyit számít, ha a családunk, barátaink bejárnak hozzánk naponta, akár csak 10 percet is beszélgetni. Igaz, nem voltam még bevetésen, de a többiek elmondása és az én elképzeléseim alapján is az Amigo-lét szépsége ebben rejlik. Önként menni, minden kötelező jelleg nélkül, és 1-2 órát tanulással, játékkal tölteni hihetetlen mértékben feldobja egy gyerek napját. Az hogy tanulnak is ezzel talán másodlagos ahhoz képest, hogy egy-egy látogatás mennyit segít a mentális egészségükön, ami elengedhetetlen a fizikai gyógyulásukhoz is.
Marcinkovics Péter (Budapest)
Sziasztok! Peti vagyok, első éves politikatudományok hallgató a Corvinuson. Politikai gazdaságtannal szeretnék foglalkozni, melyhez vélhetően a már megszerzett közgazdász diplomám is segíteni fog. Szabadidőmben rendszeresen járok futni, szeretem a könyveket (elsősorban a krimiket és a fantasykat), valamint a történelmi filmeket, persze emellett pedig igyekszem minél több időt tölteni azokkal az emberekkel, akiket kedvelek. Az egyetemi éveim alatt egyre inkább kezdett bennem megfogalmazódni, hogy valamilyen módon segítsek azokon az embereken, akik maguktól nehezebben boldogulnak. Úgy gondolom, hogy az Amigos az egyik legnagyszerűbb jótékonysági szervezet, ahová csak csatlakozni lehet. Az az idő, amit a gyerkőcökkel töltünk, sokkal többet jelent számukra, mint azt egy átlagember gondolhatná. Amellett, hogy a kórházi látogatások sajnos nagyon gyorsan eltelnek, rengeteg örömöt és erőt adnak nekünk.
Márk Péter (Budapest)
Márk Péter vagyok harmadéves gazdálkodás menedzsment szakos hallgató a Budapesti Corvinus Egyetemen. Szeretek sportolni, ha labdát látok nehezen állom meg, hogy ne érjek hozzá bár 2 éve játékvezetősködöm labdarúgó mérkőzéseken így ezt is megtanultam. Lehetőség szerint két keréken, motoron közlekedem, imádom a sebességet, persze fő a biztonság😊 Az idei nyaramat egy amerikai gyerektáborban töltöttem gyerekfelügyelőként, amely különleges igényű gyerekeket táboroztatott. Még mindig libabőrös leszek, ha az ott töltött napokra gondolok. Számos alkalommal léptem ki teljesen a komfortzónámból és életre szóló élményekkel, tanulságokkal tértem haza. Nehéz volt visszatérni a szürke hétköznapokba kicsit üresnek éreztem a napjaimat. Ekkor döntöttem el, hogy valamilyen formában szeretnék újra gyerekekkel foglalkozni. Az Amigosról egy ismerősöm oldaláról hallottam először, rövid böngészés után tudtam, hogy szeretnék csatlakozni ehhez az elit társasághoz és nemes ügyhöz. A felvételi folyamat, valamint a régi Amigókkal folytatott beszélgetések során döbbentem rá, hogy mekkora privilégium, meglátogatni egy kórházban lévő gyermeket és milyen energiákat ad a már veterán Amigóknak is minden egyes bevetés. Éppen ezért alig várom, hogy én is részese lehessek annak az őszinte vidámságnak, amiért igazán megéri Amigónak lenni.
Mayer Zsófi (Budapest)
Sziasztok! Mayer Zsófinak hívnak, 21 éves vagyok és 2020 februárja óta az Amigos tagja, úgyhogy még csak kóstolgatom az Amigo-létet. De mi az, amit már most biztosan tudok? Azt, hogy egy nagyon jó közösség részese lehetek, ahol nem csak a kórházban lévő gyerekek motiválása, idegen nyelvekre tanítása és jókedvre derítése a cél, hanem egymást is minél jobban meg szeretnénk ismerni, össze szeretnénk barátkozni. Amikor jelentkeztem az Amigos-hoz, nagyjából tudtam, hogy mik lesznek a feladataink, de arra nem is számítottam, hogy ennyi kedves, világnézetében hozzám hasonló emberrel fogok itt találkozni! Kiskoromban egy agyhártyagyulladás miatt én is sok időt töltöttem kórházban, amiről a megmaradt kevés emlékem is arra ösztönöz, hogy próbáljak segíteni másokon. A mindennapjaimat egyébként pörgősen élem, nem szeretek unatkozni, ezért igyekszem annyi dologban kipróbálni magam, amennyiben csak lehetséges. Szerintem fontos, hogy az egyetemi éveink alatt minél több, különböző inger érjen minket, mert ez segít rájönni, kik is vagyunk igazán.
Nagy Kriszti (Budapest)
Sziasztok! 🙂 Kriszti vagyok, Biomérnök hallgató a BME-n. Mindig is szerettem volna az egyetem mellett valami olyan különleges dologba belefogni, amivel másokon is segíthetek. Imádok társaságban lenni és a gyerekek is nagyon közel állnak hozzám, így nem is volt kérdés, hogy csatlakozzak-e, amint hallottam az Amigos-ról. Nagyon tetszett az az elképzelés, hogy egy „átlagos” egyetemista mennyi boldogságot tud csempészni egy-egy beteg kisgyerek kórházi hétköznapjaiba. Nincs is annál jobb dolog, mint látni, hogy egy-egy számunkra aprónak tűnő gesztus mennyire sokat jelent nekik.
Németh Vanessza (Szombathely)
Németh Vanesszának hívnák, az ELTE SEK elsőéves magyar-történelem szakos hallgatója vagyok. Szabadidőmet olvasással, a barátaimmal vagy épp önkénteskedéssel töltöm. Nagyon fontosnak tartom a nonprofit társadalmi munkát, összefogást. Örömömet lelem abban, hogy segíthetek és, hogy hasonló prioritásokkal rendelkező emberekkel találkozhatom. Ezért is találtam fantasztikus lehetőségnek azt, hogy az Amigos csapatához csatlakozhattam. Már most a legelején biztos vagyok benne, hogy ez életem egy olyan döntése, amit soha nem fogok megbánni. Külön öröm, hogy gyerekekkel foglalkozhatok, hisz ez későbbi tanári pályám során is hasznosítható tapasztalatot nyújt és még sosem próbálhattam ki magam eddig az önkénteskedés ilyen területén. Azt hiszem sok élmény és boldog pillanat vár rám ennek a programnak a keretein belül. Nagyon örülök, hogy az Amigos csapatához tartozhatok.
Ramács Gábor (Budapest)
Ramács Gábor vagyok, mérnökinformatikus hallgató a BME-n. Amint hallottam arról, hogy egy civil szervezet beteg gyerekeken segít azáltal, hogy kórházakban játszanak és nyelveket tanulnak velük egyetemisták, ezzel is segítve a gyógyulásukat, azonnal szerelmes lettem ebbe a kezdeményezésbe. S miután az Amigo Iskolában hallhattam az egész történet hátteréről is, az egész csak még szebb és valódibb lett. Végtelenül élvezem és büszke vagyok rá, hogy ennek az egésznek én is a részese lehetek és tehetek valami jót ebben a világban. Remélem, ettől egy picit jobb hely lesz ez a Föld. Az tuti, hogy én jobb ember leszek benne.
Raschek Csanád (Budapest)
Sziasztok, Csanád vagyok, harmadéves Corvinusos diákként döntöttem úgy, hogy végre jelentkezek az Amigosba. Így közel két hónappal a belépésem után nem is értem, hogy miért nem használtam ki az egyetemista éveimet már sokkal hamarabb azzal, hogy csatlakozzak ehhez a csodálatos szervezethez és társasághoz. Egyelőre egy kórházi látogatásra tudtam elmenni, ami felülmúlta minden elképzelésemet. Pár perc után sikerült feloldódnom a zöldfülűségből, és világossá vált, hogy a gyerekekkel való tanulás és játék nem csak nekik ajándék és lehetőség, hanem mi Amigók is olyan élményeket és tudást szerezhetünk, amit máshol biztosan nem tudnánk. A látogatások mellett kifejezetten élvezem, hogy részt tudok venni a háttérben történő Amigosos teendőkben, ahol még több barátot szerezhetek és megtapasztalhatom milyen is egy ilyen szervezet működése.
Reichert Zsófi (Debrecen)
December volt és forralt bor szezon, amikor egy vasárnap délután a debreceni Amigók teával és brownie-val, kézműveskedéssel és rengeteg kedvességgel várták a hozzájuk betérő érdeklődőket. Teljesen magával ragadott a hangulat, ahogyan ezek a zöld pulcsis emberek egymással beszélgetnek a „bevetésekről” – amit számomra akkor még valamilyen fajta misztikusság övezett-, és ahogyan más, ismeretlen, új arcokhoz szólnak. Egyre többet kértem őket, hogy meséljenek még az élményeikről, és ahogyan közeledtünk az esemény végéhez, annál kevésbé akartam hazamenni. Mielőtt indultunk volna, egyikőjük egyszer csak megkérdezte: „És nem akarsz te is Amigo lenni?” – itt kezdődött Amigóságom története.
Rekenyi Viktor (Debrecen)
Az emberek mosollyal az arcukon a legszebbek, ez a gyerekekre különösen igaz. Ötödéves orvostanhallgatóként láthattam, hogy mennyivel több vigyorgó kis száj lehetne a kórtermekben, ezért kaptam a lehetőségen, amikor az Amigosról először hallottam. Hiszek abban, hogy kis dolgokkal is maradandó, szép emlékek születhetnek, így jobb kedvvel gondolhatnak vissza kórházi tartózkodásukra a gyerekek. Örülök, hogy én is szerepelhetek majd ezekben az emlékekben, és annak is, hogy ők színesebbé, boldogabbá teszik az enyéimet, hiszen itt nem csak az önzetlen adásról van szó, hanem a felbecsülhetetlen értékekről is, amiket cserébe kapunk tőlük.
Riczkó Zsófi (Budapest)
Riczkó Zsófi vagyok, gyógypedagógus hallgató az ELTE-n, és az Amigost egy Jóbarátok résszel tudnám a legjobban jellemezni, amikor Phoebe valahol a negyedik évad táján szeretne egy teljesen önzetlen jócselekedetet találni a világban, de nem sikerül. Ha a kilencvenes évek Amerikájában lett volna Amigos, nem lett volna olyan nehéz a dolga. A mi célunk pedig az, hogy a kétezer-huszas, harmincas, negyvenes évek világában, minél több helyen legyenek Amigók, hiszen minden gyerkőc megérdemli, hogy tartalmasan és boldogan gyógyulhasson.
Ruzsa Kinga (Debrecen)
Ruzsa Kinga vagyok, orvostanhallgató Debrecenben. Sokáig fontolgattam, hogy jelentkezzek az Amigos-ba, de határozottan egyik legjobb döntéseim közé tartozik. Nem csak olyan gyerekeknek segíthetünk, akiknek a mindennapinál komolyabb problémáik vannak, de mi is nagyon sok pozitív dolgot kapunk a bevetésekből és egymástól. Mivel én is megtapasztalhattam, milyen hosszabb időt kórházban tölteni, úgy gondoltam, ha csak két hetente két órával is, de szeretnék hozzájárulni a gyerekek öröméhez és gyógyulásához.
Ruzsa Roxi (Szeged)
Ruzsa Roxána vagyok, negyedéves gyógyszerészhallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Mindig is szerettem segíteni az embereken, így nem volt kérdés, hogy jelentkezni szeretnék az Amigos csapatához. A gyerekek olyan kincsek, akik egy kis törődéssel, játszással csak úgy ragyogni tudnak. Sokszor sokkal bölcsebbek, mint a felnőttek és sokkal többet tudnak tanítani, mint az egyetemen. Mindezek mellett nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen különleges és szuper csapatnak a tagja lehetek!
Schmidt Ákos (Budapest)
Schmidt Ákos vagyok, harmadéves pénzügyes hallgató a Budapesti Corvinus Egyetemen. Nekem megadatott egy kerek és lehetőségekben teli gyermekkor, amely sokat segített, hogy oda és olyan körülmények közé tudjam elvinni magam, ahol most jelenleg vagyok. Egy gyerkőcben rengeteg potenciál lakozik, és lehet, hogy a betegségük csorbát ejt ezekben. Ezért döntöttem úgy, hogy az Amigos által szeretném őket hozzásegíteni önmaguk kibontakozásához és ezen időszakuk megkönnyítéséhez.
Solymosi Orsi (Budapest)
Solymosi Orsi vagyok, elsőéves matematika alapszakos hallgató az ELTE-n. Érettségi után a matematika nagy vetélytársa a mentőtiszti volt nálam. Első éves bizonytalan, összezavarodott egyetemista lévén elgondolkoztam, hogy vajon rossz irányba indultam-e. Amikor rátaláltam az Amigosra és elkezdtem követni a munkásságukat, hamar rájöttem, hogy szeretnék a részese lenni ennek a csapatnak, és, hogy ez megadja azt a pluszt ami a matek mellől nekem hiányzik. Már az első alkalommal nyilvánvalóvá vált számomra, hogy milyen nyitott szívű, őszinte emberekből áll ez a szervezet és milyen könnyen ragasztják át másokra a lelkesedésüket és örömüket. Az, hogy egy ilyen csapat tagja vagyok, olyan boldogsággal tud eltölteni, ami a legrosszabb matek példákon se hagy keseregni.
Somorjai Péter (Debrecen)
Sziasztok, Somorjai Péter vagyok, első éves gyógytornász hallgató a Debreceni Egyetemen. Amikor az Amigosról hallottam, úgy éreztem, hogy ezt nekem találták ki, egyből jelentkeztem is, amit egy percig sem bántam meg, sőt! Még csak pár hete vagyok a csapatban, de már az első napon olyan közvetlen és kedves volt mindenki, mintha évek óta ismernénk egymást. Szerintem mosolyt csalni a gyerekek arcára óriási öröm és boldogság, örülök hogy én is tagja lehetek ennek a fantasztikus kezdeményezésnek.
Süli Szabina Mercédesz (Szeged)
Szabina vagyok, az SZTE nemzetközi tanulmányok szak végzős hallgatója. Nagyon szeretek gyermekekkel foglalkozni, mert úgy gondolom, felfedezőkedvük, kreativitásuk, örömre való nyitottságuk olyasmi, amiből mi is rengeteget tanulhatunk, és aminek megőrzése közös felelősségünk. 🙂 Másik ilyen szenvedélyem a sport. Gimis korom óta versenyszerűen futok, ami most egy hosszabb sérüléses időszak miatt szünetel, de egy közös úszásra, jógára, tekerésre így is bármikor ugrasztható vagyok. Szabadidőmet a barátaimra szeretem leginkább fordítani, de olykor szívesen vonulok el egymagam egy jó könyvvel, egy finom kávéval vagy akár rapzenétől lüktető fülhallgatóval. Vallom ugyanis, hogy a minőségi énidő legalább olyan fontos, mint a társasági élet. Imádok táncolni, alkotni, új embereket megismerni, Amigóként pedig angolul és olaszul lehet velem mindenféle klassz témáról tanulni, csevegni.
Vasas Orsolya (Debrecen)
Sziasztok! Orsi vagyok, turizmus-vendéglátás hallgató a Debreceni Egyetemen. Óriási büszkeséggel tölt el, hogy már én is Amigóként mutatkozhatok be. Már nagyon régóta éreztem azt, hogy segíteni szeretnék a gyerekeknek, akiknek szüksége van rá, de nem tudtam hogyan lehetne. Az elmúlt években mindig láttam az Amigosos bejegyzéseket, amiket Elin – akivel régen együtt kosaraztunk – megosztott, és már akkor felkeltette az érdeklődésemet ez az egész dolog. Aztán az egyik legjobb barátom, Réka Amigo lett és rengeteget mesélt arról, hogy milyen jó érzés tölti el egy-egy bevetés után, és milyen nagyszerűek az emberek, a programok. Tetszett, hogy játékosan is lehet nyelvet tanítani a gyerekeknek, így teljesen hasznos módon eltöltve az időt, úgy hogy közben még jól is érzik magukat. A nyelvtanulás mindig közel állt hozzám, Anyukám német tanár, az egyetemen is tanulok német-angol szaknyelvet, valamint jelnyelvet is, így hát úgy éreztem, hogy mindenképpen csatlakozni szeretnék, hiszen olyan, mintha ezt nekem találták volna ki. Nagyon jó döntés volt. Bár bevetésem még sajnos nem volt a jelenlegi helyzet miatt, de nagyon remélem, hogy minél hamarabb mehetünk majd a gyerekekhez, alig várom, hogy találkozzak velük.
Az Amigókat és az Amigo-mindennapokat még jobban megismerheted, ha követed Instagram és Facebook oldalunkat!
Harazin Regi, 2020.04.04.
