Antal Dorottya

    Antal Dorottya vagyok, gyógyszerészhallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Az alapítvány munkáját a kezdetektől fogva figyelemmel kísértem, szerettem volna hasznos tagja lenni egy összetartó közösségnek, ami inspirál a mindennapokban, így gondolkodás nélkül jelentkeztem, mikor Szegeden is megkezdte működését az Amigos. Sokat ad, hogy együtt játszunk, mesélünk, nevetünk a gyerekekkel, ezek az alkalmak feltöltenek egész hétre. Szerintem az önkénteskedés azért is jó, mert amellett, hogy segítünk, rálátásunk nyílik egy teljesen más területre, nem szűkülünk be a saját világunkba, hiszen folyamatosan új élményeket kapunk.

      Fallmann Eszter

        Fallmann Eszter vagyok, negyedéves orvostanhallgató. Az év egyik első és legjobb híre volt 2018-ban, hogy az Amigos Szegedre jön! Régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy jó lenne valami mást, valami izgit csinálni a sok tanulás mellett, így kapóra jött az Amigos felvételi. Ami a leginkább tetszik az egészben, hogy van egy csomóféle ember, akiket egyetlen cél vezérel: a gyerekek boldogsága. Ez a közös cél mindenkit motivál és rengeteg követ (mit követ? Sziklát!) megmozgat. Örülök, hogy tagja lehetek ennek a csodának!

          Fényszárosi Éva

            Sziasztok! Fényszárosi Éva vagyok, pszichológia mesterszakos hallgató az SZTE-n. Teljesen véletlenül botlottam bele az Amigos Alapítványba, és most már látom, hogy ez volt életem egyik legszerencsésebb véletlene. Végtelen jó érzéssel tölt el, hogy részese lehetek a kórházi látogatásoknak, melyek mosolyt, jó kedvet és persze egy kis tanulást hoznak a gyerekek hétköznapjaiba. A velük töltött idő nem csak őket, de engem is kiszakít a mindennapok szürkeségéből.

              Herpai Anna

                Herpai Anna vagyok, negyedéves joghallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Mindig is fontos volt számomra, hogy másokon segíthessek, így nem is volt kérdés, hogy jelentkezem Amigónak, ezzel erősítve az Amigos szegedi csapatát. Szeretek gyerekek közt lenni, szeretem, hogy őszinték, cserfesek, fogékonyak az új dolgokra, tele vannak energiával és életkedvvel. Szóval miközben nyelveket tanítunk nekik, segítünk a lecke megírásában, kártyázunk, társasozunk velük, azt hiszem, nekünk is bőven van mit tanulnunk a gyerkőcöktől. Végül egy Goethe idézettel zárnám soraim:
                „A boldogságot nem lehet ajándékba kapni.
                Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.
                Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
                És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”

                  Kovács Dóri

                    Sziasztok! ?
                    Dóri vagyok, ötödéves fogorvostan-hallgató a Szegedi Tudományegyetemen. Mindig is szerettem volna önkénteskedni, másokon segíteni, valamint gyermekekkel foglalkozni – minden lehetőséget megragadtam eddig is, így hatalmas boldogsággal tölt el, hogy ennek a szuper csapatnak a tagja lehetek! Örülök, hogy egy kicsit én is segíthetek a gyerekeknek, hogy jobb napjuk legyen, vidámabbak legyenek, hogy egy kis ideig ne foglalkozzanak problémáikkal; hogy kedvességet, jókedvet adhatok át – nyelvtanuláson keresztül. És mindeközben én is mennyi mindent tanulhatok tőlük! ?

                      Mundrucz Szilvia

                        Szilvi vagyok, germanisztika hallgató és új generációs szegedi Amigo. Már régóta játszottam a gondolattal, hogy egy önkéntes szervezethez jelentkezzek – persze mindig “most épp nagyon sok dolgom van”. Most sincs kevesebb, de amikor eljutott hozzám a szegedi felvételi híre, úgy döntöttem, nem számít, hiszen ennyi idő bele kell férjen – főleg, ha egy kis játékról vagy nyelvtanulásról van szó kórházban lévő (és így unatkozó) gyerekekkel. A csapatépítő és beavató tréning, majd az első bevetés óta pedig egy szemernyi kétségem sincs afelől, hogy jól döntöttem: elmondhatatlan érzés szebbé tenni egy gyerkőc napját. 🙂

                          Papdi Ramóna

                            Papdi Rami vagyok, másodéves orvostanhallgató Szegeden. Imádok nyelveket tanulni, és idegen nyelven beszélni, ezért hatalmas öröm számomra, hogy segítőkész és életvidám emberként a nyelvtanulást és az önkénteskedést március óta Amigóként végezhetem. Remélem, hasznos tagja leszek a csapatnak, és hogy minél több gyerkőc arcára sikerül majd mosolyt varázsolnom! 🙂

                              Szántói Zsófia

                                Sziasztok! 🙂
                                Zsófi Amigo vagyok, a Szegedi Tudományegyetem fogorvosi karának büszke első éves hallgatója. Hatalmas öröm számomra, hogy csatlakozhattam a csapathoz, hiszen Amigoként mindig van minek örülnöm! Évek óta szerettem volna kórházakban tevékenykedni, mint egy lelkes önkéntes, erre azonban egyénként nem volt lehetőségem. Ekkor találtam rá az Amigos Alapítványra, és rögtön tudtam, hogy egykor majd csatlakozni szeretnék. Zöld pulcsis egyetemistaként kórházakat járva tovább tudom adni azt a sok kedvességet és jókedvet, amit én is nap mint nap kapok, és amiért hálás lehetek. A vidéki terjeszkedésben való részvétel nagy megtiszteltetés számomra, az Amigos által teremtett értékek immáron kinőtték Budapestet, a következő állomás Szeged!

                                  Tausz Anna

                                    Sziasztok!
                                    Anna vagyok, 19éves. Szegeden tanulok,biológus szakon.Régóta szerettem volna tagja lenni egy ilyen jótékonykodással foglalkozó remek csapatnak. Igaz, még csak egy hónapja vagyok tag, de már rengeteg új dologgal találkoztam és sok tapasztalatot szereztem. Az Amigos számomra nem csak egy csapatot jelent, amely önkéntesekből áll. Már az első alkalommal kiderült számomra,hogy ez jóval több ennél. Kivétel nélkül mindenki arra törekszik,hogy segítse a másik munkáját, és közben a sajátját is szeretettel és odaadással végezze. Talán a millió ok közül ez az egyik legjelentősebb, hogy miért működik ilyen jól a csapat. Igazán büszke vagyok arra amit csinálok, és ez nem más, mint ami az összes amigo feladata, vagyis a kórházban lévő gyerekek boldogságának keresése, és mindennapjaiknak egy kicsit könnyebbé tétele.

                                      Veréb Csenge

                                        Még alig vagyok Amigo, de már annyi mindent tanultam a gyerkőcöktől. Jóformán még közéjük sorolhatom magam, mégis, olyan tudással rendelkeznek, ami eddig az én birtokomban nem volt. Lehet, hogy tanítani (is) megyek, de rengeteget tanulok. Olyan dolgokat, amiket másként nem lehet elsajátítani. Nem csak a gyerekeket ismerem meg jobban, hanem magamat is. A legfontosabb, amit eddig tapasztaltam pedig az, hogy átélni vagy megbeszélni a többiekkel azt, hogy milyen jó kedvük volt a kicsiknek, nagyon sokat hozzáad egy naphoz, és teljesen feltölt.