Egy hosszantartó kórházi kezelés sokszor a felnőtteket is próbára teszi, társaságra, meghallgatásra és törődésre van szükségük. Ez legalább olyan jelentőséggel bír, mint a gyógyszeres kezelés, lelki gyógyulás nélkül nem nevezhető valaki egészségesnek. Gyerekekre mindez hatványozottan igaz. Számukra a játék, a barátok jelenléte esszenciális szociális fejlődésükhöz, amit egy kórház nem képes biztosítani. Úgy gondolom az Amigók éppen ezt az űrt hivatottak betölteni, a csapat tagjaként én is azzal a motivációval indulok minden kórházi látogatásomra, hogy a gyerkőcöket a lehető leginkább kiszakítsuk a kórházi környezetből, a játékra terelődjön a hangsúly. Leendő orvosként szívesen töltöm az időmet kórházban, ott mindig van mit tenni, van kivel foglalkozni. Számomra a gyerkőcök az élet üde színfoltjai, nélkülük sokkal sivárabb mindennapokat élnék.