Április 14-én 26 Amigo állt rajthoz a Vivicitta Városvédő Futáson. Hosszú szervezés előzte meg, hogy együtt tudtunk részt venni ezen a futóversenyen. Régebb óta érlelődött a kezdeményezés, hogy a valamilyen formában futó Amigók egyesítsék erőiket. Ebben a félévben azonban összeállt egy szuper szervező csapat, akiknek a toborzásának, lelkesedésének és biztatásának köszönhetően gyűltünk össze ennyien múlt vasárnap.

Nagyjából két hónapja kezdődtek el a közös edzések a Margit-szigeten K. Ádám Amigo vezetésével, akire hamar ráragadt az Edzőbá’ becenév. Ádám így mesélt arról, hogyan is jutott el 26 Amigo a Vivicittá rajtjához: “Nem voltam még két hetes Amigo, amikor Evelin szólt, hogy este futást szervező csapatmegbeszélés és hogy fontos szerepet szánnak nekem. A feladat: összefogni a Vivicittával járó operatív teendőket, edzeni és lelkesíteni az Amigókat. Nem ijedtem meg, de amikor láttam, hogy 30 főt neveztünk be, tudatosítottam magamban, hogy itt most komolyságra és odafigyelésre van szükség. Március elején elkezdődnek az edzések. Hidegben, esőben, napsütésben este és reggel. Eleinte kisebb létszámokkal, ám ahogy a verseny közeledett, és a fák is elkezdtek virágozni, a csapat lelkesedése is nőttön-nőtt. Hálás feladat volt őket edzeni és motiválni. Nagyon sok szeretetet és pozitív visszacsatolást kaptam. Nem volt egyszerű belőni egy 12 fő számára optimális tempót, de némi kompromisszummal ezt is megvalósítottuk.”

 

“Aztán kettőt pislogtunk és eljött a verseny napja. Komoly szervezés és logisztika előzte meg a hétvégét. A váltópontok miatt mindenkinek más helyszínen kellett megjelennie, így egy kora reggeli közös nyújtással, ráhangolódással indítottunk. Láttam a szemekben, hogy mindenki eltökélt. Mi ezen a reggelen elsősorban a gyermekekért futottunk, egy rövid kampány során nekik kértünk anyagi támogatást. Tudtuk, hogy a holtpontjaink során ők fognak majd kihúzni minket a mélyből, ahogy annyiszor már megtették egy nehéz hétköznap végén. A versenyen mindenki maximálisat hozott ki magából, de ez nem is lehetett kérdés. A Margit-szigeten összegyűltünk a befutót követően: csapatfotó, összegzés örömködés. Ismét az arcokat figyeltem. Őszinte örömöt és odafigyelést tapasztaltam. Varázslat? Nem hiszem. Ezen a reggelen valami elindult bennünk, ami már eleve ott is volt…”

A félmaratont különböző összeállításban teljesítettük: volt, akinek ez volt az első teljesített félmaratonja, voltak akiknek ez már sokadik versenyük volt, mások pedig duóban vagy trióban teljesítették a 21 km-es távot. Egy azonban mindannyiunknál ugyanaz volt: a gyerekekért futottunk és a gyerekekkel való élmények adtak nekünk erőt.

Cs. Blanka Amigo: “Vasárnap életemben először vettem részt a Vivicittán és biztosan mondhatom, hogy a lehető legjobb társasággal; az Amigókkal! Mindig is szerettem sportolni, azonban az egyetemi évek alatt sajnos nem tudtam kellő rendszerességgel beiktatni a mozgást a mindennapjaimba, mert sokszor nem találtam a kellő motivációt arra, hogy egyedül felkerekedjek és fussak pár kört. Amint elkezdődtek az edzések a Margit-szigeten, rájöttem, mi az ami eddig hiányzott – egy csapat! Hihetetlen, mennyit számít az, ha nem egyedül kell róni a köröket, mennyit számít egy-egy biztató szó az utolsó métereken, és mennyi erőt ad a futások utáni kötetlen beszélgetés, célkitűzés és közös tervezés. Túlzás nélkül állíthatom, hogy soha nem éreztem még magam ennyire motiváltnak, energikusnak és jókedvűnek sportolás közben: minden héten alig vártam a napot, hogy mehessek a Margit-szigetre. A rengeteg jó tanácsot, tippet és biztatást, amit tapasztaltabb Amigo társaimtól kaptam, nemcsak a Vivicitta napján tudtam kamatoztatni, biztos vagyok benne, hogy a jövőben is hasznát veszem majd ennek az újonnan megszerzett tudásnak. A vasárnapi nap szintén varázslatos emlékként marad majd meg, a reggeli közös bemelegítéstől és ráhangolódástól kezdve a futás utáni vidám beszélgetések, a direkt erre az alkalomra tervezett közös póló és persze a rengeteg kép mindig emlékeztetni fognak arra, hogy egy olyan szuper közösségnek lehetek a tagja, ahol mindig mindenki nyitott az újdonságok iránt, ahol senki nem fél a határait feszegetni és jókedvvel nekivágni az akadályoknak. Újra és újra rá kell jönnöm, hogy az Amigosnál inspirálóbb közeget nem ismerek, és rendkívül hálás vagyok azért, hogy ilyen értékes élményekkel és barátságokkal gazdagodhatok.”


  

A vasárnapi futásban az is különleges élmény volt, hogy az ország több városából is érkeztek Amigók, alumni Amigók is részt vettek, valamint volt olyan Amigo is, aki eljött nekünk szurkolni. Ez is bizonyítja, hogy aki egyszer Amigo, örökre Amigo. G. Marci Amigo a debreceni csapatból érkezett a Vivicittára a szorgalmas egyéni készülés után. Marci így mesélt a vasárnapi élményről: “Igazából nehéz szavakba önteni, milyen volt számomra ez a hétvége. Emlékszem, még amikor csak készültem a félmaraton váltóra, már maga az is hihetetlen nekem, hiszen egy éve még a gerincsérv műtétemből lábadoztam, most meg már életem első félmaratonján vettem részt. Sosem gondoltam volna, hogy idáig eljutok valaha is. Próbáltam heti többször is eljárni futni készülésképp, sokszor nagyon fájt a lábam, de mindig csak egy dolog hajtott: hogy kikért is fogunk majd futni az Amigossal. Számomra az egész készülésnél és magán a Vivicittán is a beteg gyerekek adtak erőt, akikből felfoghatatlan mennyi erő és szeretet sugárzik a velük történtek ellenére is. Ahogy a mindennapokban is erőt adnak Ők, úgy adtak erőt a futásnál is. És nem csak azért vagyok hálás, hogy értük futhattunk, hanem azért is, hogy az Amigosból ennyien, együtt, egy csapatként, egy közös cél érdekében vettünk ezen részt. Végtelen nagy megtiszteltetéssel és hálával tölt el, hogy én is az Amigos család tagja lehetek és ennyi csodálatos emberrel együtt teszünk egy célért mind a kórházban, mind pedig azon kívül is.”

 

T. Soma Amigo első félmaratonját tudhatja immár maga mögött. “Borzasztóan élveztem a felkészülés minden percét; ilyen csapattal öröm volt eljárni edzeni. Biztos vagyok benne, hogy az eredményem is merőben más lett volna, ha egyedül kell rónom a köröket a Margit-szigeten. Ami pedig magát a versenyt illeti, azzal a mérhetetlenül sok motivációval amit hétről hétre a kórházban kapunk, piskóta az egész. Hálás vagyok mindazért, amit a gyerekektől, barátaimtól és a többi Amigo társamtól kaptam az elmúlt hetekben, nélkülük nem sikerülhetett volna. :)”

 
Fantasztikus élmény volt együtt futni az Amigókkal és nagyon hálás vagyok érte, hogy egy ilyen csapat tagja lehetek, akiknek úgy tűnik nem létezik lehetetlen és együtt feszegetjük határainkat. Az ilyen élmények velünk maradnak, erőt adnak a hétköznapokban és új barátságokat indítanak el, így az élet különböző területein is barátokkal barátként a gyerekekért tehetünk.

  

Magyar Elin, 2019. április

Fut az Amigos

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.