A kórházakban büszkén viselt zöld pulcsik az aktív Amigóként töltött félévek, évek vége felé közeledve egyre ritkábban kerülnek elő. Az egyetemisták kilépnek a nagybetűsbe, a teendők sűrűsödnek, a zöld pulcsik pedig egyre mélyebbre kerülnek a munkaruhák kupaca alatt. Ha azonban néhanapján az egykori önkéntesek leporolják a megannyi emléket előidéző kapucnist, minden bizonnyal elfogja őket a nosztalgia és a felismerés, hogy egy Amigo örökké Amigo marad.
Alumnivá válni nem egyszerű. Kedves hagyománya a kórházi látogatásokból „kiöregedő” Amigóknak, hogy néhány mondatban búcsút mondanak a szervezettől, és felidéznek pár szívhez szóló élményt, amivel gazdagodtak. Mindannyian hálával gondolnak vissza aktív éveikre, a derűs vagy olykor csaknem könnyfakasztó bevetésekre, az éjszakába nyúló beszélgetésekre, a megszületett – életre szólónak ígérkező – barátságokra, közösen alkotott projektekre, programokra.
Felemelni a zöld pulcsit, megállni egy pillanatra és visszatekinteni… Másképp szemléljük önmagunkat? Máshogy nézünk a világra? Bizonytalansággal, utolsó percben leadni a jelentkezési lapot – és soha meg nem bánni. Határozottan, elvárásokkal indulni az első bevetésre – majd évek múlva más emberként kijönni az utolsóról. Aktív és Alumni Amigóként egyaránt sokat köszönhetünk a szervezetnek: „csodás élményeket a bevetésekről, a lehetőséget magát, hogy tegyünk valamit a kórházban lévő gyerekekért, egy támogató közösséget és nem utolsó sorban csodás barátokat”. Rengeteget tanulunk a gyerekektől, mi is az a gyermeki öröm, hogyan lehet bennünk felcseperedve is jelen. Milyen a gyermeki könnyedség, a bátorság, amivel a kórház falain belül töltik napjaikat, amiből mi is erőt meríthetünk, ami elfeledteti a gondjainkat – ha csak néhány óra erejéig is. Milyen a gyermeki bölcsesség, amivel egymás és a világ felé fordulnak. Olyan tapasztalatokkal gazdagodunk, amiket a jelentkezés pillanatában nem biztos, hogy megütnek az el(nem)várások, de amik – elmerengve egy zöld pulcsi felett – akár évek távlatából is visszaköszönnek.
„Abszolút igaznak tartom, hogy egy Amigo örökké Amigo marad. Nem tudnám és nem is akarom elfelejteni a közös élményeket és ezt a csoda csapatot”.
„Valahogyan egy különleges szeretetbuborékocska ez, ami ott lakik bennünk. A segítésre való szándék, ami szeretetből érkezik és elkísér mindenkit a további útjain”.
Alumniként ehhez hasonló gondolatokkal telve nehéz elengedni az Alapítványt, hiszen nyitottak maradunk az Amigost érintő dolgokra, és szerencsére az Amigos is nyitott marad az Alumnikra.
A szervezet története egy pár főből álló baráti társasággal indult, akik valamilyen – még számukra sem teljesen kiforrott úton – segíteni szerettek volna a kórházban gyógyuló gyerkőcöknek. 7 és fél évvel később az Amigos több, mint 300 aktív és alumni tagot számlál, egyre növekvő igénnyel aziránt, hogy a kapcsolattartás, az Alapítvány által már elindított szakmai és személyiségbeli fejlődés a zöld pulcsi pihenése mellett is szervezett módon biztosítva legyen. 2021 őszén elindult az Amigos Alumni Klub azzal a céllal, hogy az egykori önkéntesek, akiket hasonló célok vezéreltek és hasonló élmények gyarapítottak a kórházi falakon belül, újra összefogásra és fejlődési lehetőségre leljenek.
Az Alumni Amigókat összekapcsolja a számtalan közös élmény, az azonos alapokon nyugvó értékek és tapasztalatok. Egyetemi tanulmányaik befejeztével egyre nagyobb szaktudásra, kapcsolatokra tesznek szert, ami lehetőséget biztosít, hogy továbbra is amigosspirittel telve támogatóan forduljanak egymáshoz – Amigóként ugyanis megtanulunk segítséget nemcsak adni, de kérni is. A találkozások mellett az érdeklődési köröknek megfelelő fejlődést garantálják a három havonta megrendezett AlumniTalks események is, az igényekhez alakítva. Az első ilyen beszélgetésen Weiler Péter képzőművész, digitális művész volt a vendég, akinek nevéhez fűződik az első magyar eladott NFT is.
Az Alumni Klub által az egykori önkéntesek visszakapcsolódhatnak az Amigos vérkeringésbe, hiánypótló lehet a kapcsolattartás és –kialakítás az aktív Amigókkal, és újabb bizonyítékául szolgál annak, hogy az Amigos az élet számos színterén átível.
A zöld pulcsiknak tehát nem is kell olyan mélyen lapulniuk, a nosztalgia jelenné válhat. Hiszen aki egyszer Amigo, az örökké Amigo marad.
Ágai Noémi
2022.04.20.
