Már-már hagyományként tekinthetünk a ceglédi pszichoedukációs táborra, ami idén november 23-a 24-e között zajlott Illy Eszter Alumni Amigo és Antal Gergő vezénylésével és a Cherrisk pályázatán elnyert támogatásnak köszönhetően. A tábor egy olyan hétvégét jelent minden résztevő Amigónak, ami azt hiszem, kevés dologhoz fogható.
Ez az az alkalom, amikor minden az Amigók lelki jólétéről szól. Bár a kórháztalálkozókon havonta megbeszéljük kisebb-nagyobb problémáinkat, a pszichoedukáció mégis egy hiánypótló közösségi esemény, hiszen itt egy olyan kis „szeretetburokban” töltjük a hétvégét, ami mindenki számára egy igazi safe space-t biztosít. A két napos program alatt rengeteg témával és problémával foglalkoztunk: voltak önismereti játékok, plakátkészítés az Amigó-felelősségekről, szervezeti kérdések megvitatása, megemlékezés azokról a gyermekekről, akik már angyalként vigyáznak ránk, egy kis sírás, és persze rengeteg nevetés. 
A tábor során egy nagyon támogató közösség alakult ki, voltak foglalkozások kis- és nagy csoportban is, mindegyik aktív figyelmet és koncentrációt igényelt. Összességében egy nagyon intenzív és kimerítő, ugyanakkor végtelenül felszabadító élményt tudhatunk magunk mögött, ami után minden résztvevő Amigó nem csak a többiekről és az Amigó-létről, de saját magáról is új információkat vihetett haza. Az idei pszichoedukációs tábor sikerességét semmi sem bizonyítja jobban, mint a következő élménybeszámolók, olvassátok őket:
„Nagyon élveztem a tábort, és rengeteg új élménnyel gazdagodtam, nem csak azt tanultam meg, hogy 1-1 esetleges problémát, hogy hárítsak el a kórházban a gyerkőcök között, hanem számtalan önismereti tudásra is szert tettem. Emellett sikerült a többi város Amigóival is barátságot kötni, és hétvégén még jobban tudatosult bennem, hogy mi egy csodacsapat vagyunk, és nincs lehetetlen!”
Kitti Amigó
„Csodálatos volt az idei pszichoedukációs tábor. Nehéz jó szavakat találni rá. Nagyon szuper volt, hogy találkozhattunk a rég nem látott vidéki Amigó barátainkkal és új ismeretségeket köthettünk azokkal, akikkel még nem találkoztunk. Nyitott, inspiráló közegben fejlődhettünk, ahol mindenki kérdés nélkül odafigyelt a másik érzelmi biztonságára, és szerintem ez egy óriási nagy érték a mi csapatunkban. Rengeteg fontos kérdésről beszélgettünk. Például a szerepeinkről a szervezetben és a szervezeten kívül, illetve a felelősségeinkről és azokról a terhekről, amik nem is annyira a mi felelősségeink. Amikor anno újgenerációs Amigóként megkérdeztem mi is az a pszichoedukáció, azt mondták, hogy: hát nehéz megfogalmazni, de nagyon jóóóó! Menj mindenképp. És igen, én sem fogalmaznék máshogyan”.
Helga Amigó