Szeretettel köszöntünk minden kedves Olvasót az Amigos Blogon!
Ezúttal az új félév blogcsapata mutatkozik be Nektek, akiknek továbbra is az a küldetése, hogy elhozza Nektek az Amigo-mindennapokból a csodákat, sztorikat, fontos eseményeket és mindent, ami ehhez kapcsolódik.
Sziasztok!
2019 őszén, azaz féléve csatlakoztam az Amigoshoz és azóta, ha azt mondom „megyek a kórházba”, már nem aggódó pillantásokat kapok, hiszen a „kórház” egyet jelent a hét egyik legjobban várt programjával. Évekkel ezelőtt hallottam először az Amigos a gyerekekért alapítványról, és mindig is érdeklődve figyeltem a tevékenységüket, nagyon tetszett a missziójuk és a közösségük is. Már nagyon régóta terveztem a jelentkezést és amikor odáig jutottam, jobban izgultam a szóbeli interjún, mint az egyetemi felvételimnél. Szerencsémre felvettek, és azóta nagyon jó helyen vagyok.
Az egyetemi éveimnek egészen biztosan ez lesz az a része, amiről a legtöbb jó emléket, élményt őrzöm majd. Már most, csak egy félév alatt rengeteget tanultam és kaptam az Amigostól, az Amigóktól, az eseményektől és a persze a gyerekektől is. Szinte semmivel sem összehasonlítható az az érzés, amikor a kórházban egyszerre hat gyerekkel játszunk, és nem csak ők, de mi is elfelejtünk minden mást erre az időre.
Az Amigo-létben az is jó, hogy kipróbálhatom magam közgazdász hallgatóként olyasmiben is, aminek semmi köze a tanulmányaimhoz. Az első félévemtől fogva tagja vagyok a blogcsapatnak, amire tulajdonképpen csak egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem, de nem bántam meg, sőt. Mindig is ki akartam próbálni az írást és ez egy remek lehetőség erre, főleg, hogy olyan témákban gyakorolhatom, amik nekem nagyon érdekesek.
Remélem, hogy az olvasók is szeretettel fogadják és legalább akkora élvezettel olvassák majd a bejegyzéseinket, mint amivel mi írjuk őket.
Hello hello kedves Olvasó!
Újgenerációs Amigóként 2020 februárjában csatlakoztam a csodás budapesti csapathoz, tele kíváncsisággal és lelkesedéssel. Már nagyon régóta követem az Amigos munkáját és biztos voltam abban, hogy jelentkezni szeretnék, így ezt ebben a félévben meg is tettem. Ezután pedig az a megtiszteltetés ért, hogy a csapat be is fogadott és már most érzem, ez a döntés az egyik legjobb volt, amit egyetemista éveim alatt csak hozhattam. Csupaszív emberek, akiknek őszinte és közös céljuk az, amit nap mint nap a kórházban végeznek: a gyerekek lekesítése, motivációja, a közös tanulás. Emellett igaz az, amiről csak hallottam eddig: az Amigók tényleg egymás barátai is; már most úgy érzem, hogy egy nyitott, értékes közösség tagja lettem.
Ha minden jól megy egy pár éven belül közgazdász leszek, azonban nagyon fontosak számomra a társadalmi kérdések és az emberi jogok, ezért ha lehetőségem adódik rá, ezzel is szeretnék foglalkozni.
A blog csapathoz azért csatlakoztam, mert fontos célnak érzem, hogy az emberek megismerjék mivel foglalkozunk, a mi szemüvegünkön keresztül láthassák az Amigo-hétköznapokat. Már a felvételi folyamat során tudtam, hogy részt szeretnék venni valamelyik háttércsapat munkájában, emellett nagyon szeretek írni, használni a kreativitásom, így esett a választásom a blogolásra.
Amit mindenképp érdemes még tudni rólam: imádom a spenótot, kedvenc évszakom a tavasz, és ha lehetne három kívánságom, az egyik mindenképpen egy házi zsiráf lenne.
Alig várom, hogy érdekes és hasznos témákról írhassak, remélem az olvasóink is annyira élvezni fogják ezek böngészését, mint én a papírra vetésüket!
Szia!
Andris Amigo vagyok, műegyetemi gépészhallgatóként taposom ifjú éltem huszonharmadik évét. 2020 februárjában csatlakoztam az Amigoshoz, tehát a jelenlétem a csapatban egészen friss, de alig várom, hogy a régi generációs Amigókéhoz hasonló tapasztalatot és élményeket gyűjtsek!
Küldetésemnek tekintem, hogy a beteg, lábadozó gyermekek számára a kórházi napok egyhangúságát élményekkel és újabb hasznos ismeretek átadásával tegyem színesebbé.
A blogíráson keresztül pedig szeretnélek Téged is bevonni az Amigók mindennapjaiba, hogy egy közelebbi rálátást adhassak tevékenységünkre. Hadd mutassam meg Neked, milyen boldogság adni a gyerekeknek!
Tarts velem!
Sziasztok,
Raposa Reni vagyok és immáron egy éve Reni Amigóként is bemutakozhatok. Életem legjobb döntésének mondhatom azt, hogy csatlakoztam az Amigoshoz és azóta is töretlen lelkesedéssel próbálom kivenni a részem mindenből, amiből lehet. Mára a rutinom kedvenc része lett, hogy az órák után a kórház felé veszem az irányt. Nincs annál jobb feltöltődés, mikor gyerkőcök között az ember kicsit maga is azzá válik és ha kell esti mesét olvas vagy éppen tanul és velük együtt nevet. Ezután már csak hab a tortán, mikor a szülők is hálásan köszönik meg, hogy kisgyermekük ismét olyan volt, mint otthon.
Magyar szakos hallgatóként az első pillanattól kezdve a blog hívogatott és előző félévben csatlakozhattam is a csapathoz. Idén összefogóként veszek részt a munkálatokban, így feladatom, hogy mindig időben tudjátok olvasni a bejegyzéseket és minél részletesebben beleláthassatok a kórházi életbe, az Amigo-mindennapokba és a működésünkbe.
A kórházi bevetések mellett fontosnak tartom a közösséget, hiszen ez is beletartozik az Amigos csodájába. Kedvenc bejegyzéseim közé azok tartoznak, melyek az eseményeinket mutatják be, hiszen sokan gondolhatják, hogy a kórházba járás egy magányos feladat, melynek örömével és nehézségeivel egyedül küzdenek meg az önkéntesek. Az Amigos közössége emiatt is különleges, hiszen itt mindig biztonságban érezhetjük magunkat.
Reméljük Nektek is akkora örömet fog okozni ez a blog, mint nekünk és még jobban beleláttok majd a kulisszák mögé! Fogadjátok szeretettel az írásainkat és kérdezzetek, kommenteljetek bátran! 🙂
Köszönjük a képeket Varga Dorina Amigónak!
További különleges Amigo-pillanatokért kövessétek az Instagram és Facebook oldalunkat!
Gratulálunk Nektek..!!!!❤❤❤❤
Köszönjük! 🙂