Hogyan lehet online összehozni egy 170 fős közösséget úgy, mintha élőben találkoznánk? Milyen újdonságokkal lehet előrukkolni, hogy érdekes programokon vehessenek részt hétről hétre az Amigók? Ehhez hasonló kérdéseket feszegettem az elmúlt 4 hónapban három Amigo társammal, Fejes-Tóth Helgával, Papp Lilivel
Az Amigos Blogon még régebben indult egy sorozat „Hova járnak az Amigók bevetésre?” címmel. Ezekben a bejegyzésekben az adott kórházi csapat sajátosságait, érdekességeit mutatjuk be az olvasóinknak. Készült már az Ortopéd Klinikáról, a Bethesda Kórházról, a Szent László Kórházról, a Tűzoltó utcai és az I-es számú Gyermekklinikáról is posztunk, most pedig a vidéki városokról mesélünk nektek.
Ezen a héten az Amigos Familiáról szeretnénk nektek mesélni egy kicsit. Arról a közösségről, ami olyan elkötelezett magánemberekből áll, akik havi rendszeres támogatással gondoskodnak az Amigosról, hogy ne csak 5, hanem 500 év múlva is ott lehessünk a beteg gyerekek mellett a kórházban és, hogy egy napon tényleg minden gyerek mellett legyen Amigo.
A következő blogposztot az újgenerációs Amigóinknak szánjuk. Rövid bemutatkozásukban olvashattok motivációjukról, hogy kik is ők és miért döntöttek az Amigo-lét mellett országszerte. A sokszínű társasággal már megkezdődött a munka, például valaki élete első bevetése az Amigos Online keretein belül zajlott le és többen a háttérfeladatokból is kiveszik részüket. Mi már alig várjuk, hogy minél több közös élményünk szülessen, és sok színes bevetést éljünk meg együtt!
A járványhelyzet miatt nekünk, Amigóknak is számolnunk kellett azzal, hogy működésünkben és életünkben változásokat kell eszközölni. Igyekeztünk a lehető leggyorsabban reagálni arra, ami körülöttünk történik, áthelyezni a közösségi eseményeket és az Amigóskodást is az online térbe. Így hát most megosztjuk mit tanultunk az elmúlt két hétből, és mik azok a home office best practice-ek, amikkel áthidaljuk a távolságot.
Március 7-én nagy esemény történt az Amigos a gyerekekért Alapítvány életében, ugyanis megjelent az első POKET zsebkönyv, aminek mi lettünk a nagykövetei. Bosnyák Viktória Tündérboszorkány című könyve már megtalálható az automatákban, és minden megvásárolt darabja 10 forinttal támogatja az Amigók
Új városok és meghódítandó kórházak, sikeres projektek, rangos elismerések és rengeteg bevetés. Az Amigók 2019-ben sem tétlenkedtek és nehéz is nyomon követni, hogy mennyi minden történt velünk. Ezek természetesen nem jöhettek volna létre kedves támogatóink nélkül. Köszönjük, hogy segítségetekkel, ami akár egy szavazás vagy egy összeg felajánlása volt, hozzájárultál a sikerünkhöz és ahhoz, hogy egy nap minden beteg gyerek mellett legyen Amigó. Most a teljesség igénye nélkül egy évösszegző blogbejegyzéssel készültünk Nektek. Fogadjátok szeretettel!
Nagyon jó érzés a sok fejlődésről, támogatásról és jó hírről beszámolni a közösségi médián és itt a blogon is. Most azonban egy kicsit, rendhagyó módon a múltba repülünk. Szeretném bemutatni kik is az alapító Amigók, mit gondoltak az induláskor és hogy látják most a tizenegyről százharminc főre növekedett szervezetet.
Minden héten beszámolunk az Amigók élményeiről, táborokról, háttér csapatokról, a látogatásokról, különböző olyan eseményekről, amelyek velünk, Amigókkal történnek. Ezen kívül is azonban rengeteg olyan dologot élünk át, amit Amigo módra szeretünk is megörökíteni. Ezek az Amigo hétköznapok apró momentumai, amitől számunkra is mindig emlékezetesebb egy-egy közös program, amikből aztán vicces történetek születnek, és így mi is még közelebb kerülünk egymáshoz, még inkább szoros barátságokat tudunk kialaikítani egymás között. Úgy éreztük, hogy nagyon szeretnénk ezeket is megosztani, azt ami a “kulisszák mögött” folyik. Beszéljenek hát a képek helyettünk, milyenek is az Amigo hétköznapok.
Sokat meséltünk már az Amigók életéről, a szervezet felépítéséről, különböző programokról vagy a kórházi látogatásokról. Megosztottuk néhány gyerkőccel kapcsolatos élményünket, azt, hogy miket tanulhattunk tőlük, hogyan hatottunk egymásra az együtt töltött idő alatt és a tőlük kapott visszajelzéseket is. Szüleikről azonban eddig kevés szó esett, pedig az ő meglátásaik és visszajelzéseik is hihetetlenül fontosak számunkra.
