Elvárások és valóság – Amigo-lét újgenerációs szemmel

 Az Amigos az gyerekekért Alapítvány önkénteseiként gyakran tapasztaljuk, hogy azok, akik külső szemlélőként tekintenek az Alapítványra és tevékenységünkre, eltérő és olykor alaptalan feltételezésekkel közelítik meg az Amigo-létet. Sokszor futunk olyan kérdésekbe, mint „Nem túl megterhelő lelkileg?”, vagy éppen „Nem vesz igénybe túl sok energiát?”, amikre az első kórházi bevetések és közösségi élmények után általában egyértelművé válik a válasz. Kinek lehetnének a legfrissebb és legélénkebb tapasztalataik az elvárásokról és azok (nem) megvalósulásáról, ha nem az újgenerációs Amigóknak? Mai cikkünkhöz a szervezet legújabb tagjait kérdeztük, hogy jobban megismerhessük a csatlakozást megelőző elvárásaikat, és hogy ezek mennyiben leltek beteljesedésre.

Milyen félelem övezi az első kórházi bevetéseket?

Mielőtt Amigóként először egy kórház fehér vagy éppen mesefigurákkal ékesített falain belülre lépünk, jogosan uralkodik el rajtunk egy kisebb fajta izgalom, amikor meghódítjuk az addig számunkra ismeretlent, hiszen felelősséggel vagyunk a gyermekek, a szervezet és saját magunk jólléte iránt is. Jellemző, hogy az új önkéntesek tartanak a váratlan helyzetektől, hogy leblokkolnak egy adott szituációban, amit nehezen kezelnének, elvégre sokan próbálják ki magukat olyan új területen, amivel még nem találkoztak azelőtt. Ebből fakadhat az arra irányuló aggodalom is, hogy a gyerkőcöknek ne lenne kedvük játszani, ami miatt a játék iránti csillapíthatatlan vágyunkat ki nem elégítve kellene elhagynunk a kórház berkeit.

Jobb félni, mint megijedni. Mi enyhít a félelmeinken?

            Az újgenerációs Amigók első három bevetésükre mindig egy tapasztaltabb, zöldpulcsis társukkal érkeznek. Régiek és újak számára egyaránt megnyugtató lehet, hogy sosem vagyunk egyedül, és nem egyedül kell megoldani az esetlegesen felmerülő váratlan helyzeteket. Így annak a terhét sem egyedül cipeljük, ha játszótársak nélkül találnánk magunkat a kórtermekben – „A második bevetésem hamar eloszlatta ezt a félelmet, és már tudom, hogy ilyenkor is megy tovább az élet, talán majd a következő bevetésen nyitottabbak lesznek a gyerkőcök. Mi nem azért vagyunk, hogy rájuk erőltessük magunk, vannak és lesznek is olyan napok, amikor nincs ránk szükségük, de ez egyáltalán nem egy kudarc. Viszont ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne még rengeteg szuper és vidám bevetés” – így vélekedett a budapesti csapat egyik új tagja.

Jól csak a szívével lát az ember – a szemmel láthatatlan pozitív elvárások

Az önkéntes munka olyan fizetséget ad, ami az önkénteseket megragadja, megtartja és motiválja. Az újgenerációsok elvárásai is ehhez igazodnak: szeretnének a kórházi körülmények között kellemes hangulatot teremteni; szeretnék megnevettetni a gyermekeket, ezáltal saját maguk arcára is mosolyt csalva; jó érzéssel és „király élményekkel” gazdagodva hazatérni bevetésről bevetésre.   Kötetlen, játékos tanulást képzeltek el, kölcsönösen gyarapodva pozitív emlékekkel, amikor kicsik és nagyok egyaránt lehetőséget kapnak néhány óra erejéig, hogy elfeledjék a hétköznapokat.

A valóság – első bevetések utáni gondolatok

            „Közvetlenebb volt a vártnál, és flottabbul ment, mint amire számítottam, hála a velem érkező Amigónak.”

„A kezdeti félelem és izgalom ellenére nagyon jól sikerült az első bevetésem, és egyértelműen jó érzéssel és egy felejthetetlen élménnyel gazdagodva hagytam el a kórházat, szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy megvalósult az elvárásom.”

„Nagyon chilles volt, semmilyen drámai esemény nem történt, és büszkének éreztem magam a látogatás után, hogy mosolyt tudtam csalni több gyerkőc arcára és a szülőknek is tudtam ezzel segíteni.”

„Mint minden kezdet, egy picit döcögősen indult, de miután minden elrendeződött, nagyon jó volt. Sokat játszottunk és megismerkedtem két csodás Amigóval.”

„Varázslatos volt az egész. Végig nevetéssel telt, és annak ellenére, hogy talán a gyerekek már azt sem tudják, milyen Amigók voltak bent, én sosem fogom elfelejteni, hogy kikkel játszottam először. Még mindig előttem van, ahogy az egyik kisfiú annyira önfeledten nevet, és olyan jó visszagondolni ezekre a pillanatokra. És bár a cél az, hogy mi segítsünk a gyerekeknek, mégis olyan, mintha ez fordítva lenne.”

Az Amigos ereje, a közösség

Az újgenerációs Amigókat az első pillanattól fogva igyekszünk integrálni a közösségbe, ahol teljes értékű tagoknak érezhetik magukat, ahol számíthatunk egymásra, ahol új barátokra lelhetünk. Milyen elvárásokkal érkeztek a friss önkénteseink a közösségi eseményekre?

Jó hangulatra, önfeledt beszélgetésekre, a régi és új Amigókkal való szorosabb kapcsolat kiépítésére, egy nyitott és befogadó közösség támogatására számítottak, amiben válaszaik és eddigi tapasztalataik alapján nem csalódtak. A már megrendezésre került Amigo Iskolán, Avatón, Amigo-esteken, kórháztalálkozókon úgy érezték, hogy mindenki kíváncsi volt a másikra, pozitív, befogadó és barátságos légkörre leltek. Sikerült feltöltődniük energiával, új, hasonló érdeklődésű emberekkel ismerkedtek meg, a kölcsönös nyitottság és lelkesedés érzésével tértek haza.

Megszűnnek-e az elvárások a „valósággal” való találkozás után?

Az „elvárás” szó negatív visszhanggal társulhat és a kötelességérzet bélyegét hordozhatja magán. Ahhoz azonban, hogy Amigóként és szervezetként fejlődni és növekedni tudjunk, nem árt, ha olyan elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, amik segítenek átlépni egy létrafokot, és úgy, mint önkéntesként, akár a magánéletünkben is előbbre vihetnek minket. Az ambiciózus újgenerációs palánták egyetértettek abban, hogy mindig van hova fejlődni, mindig vannak olyan területek, amin tudunk és érdemes dolgozni. Szeretnének még sok-sok bevetésre menni és sok-sok gyerek arcára mosolyt csalni, de ha csak egynek is sikerül, úgy vélik, már érdemes Amigónak lenni! Szívesen fejlődnének a konfliktuskezelésben, és törekednének arra, hogy még befogadóbbak, nyitottabbak legyenek.

Rendkívül lelkes egyetemistákkal gazdagodott ebben a félévben is a csapat. Nagy öröm hallani az elvárásaik megvalósulásáról, félelmeik elillanásáról. Újak és régiek továbbra is együtt dolgozunk közös célunkon, hogy az egymás, önmagunk és a szervezet felé tanúsított elvárásaink által minél több Amigo minél több gyermekmosolyt bezsebeljen a kórtermek varázslatossá is tehető falain belül.

Ágai Noémi, 2021.11.07.

 

Ágai Noémi vagyok, budapesti Amigo. Szívesen tanulok idegen nyelveket, szeretek utazni és új embereket megismerni. Szabadidőmben sportolok, örömmel ülök le egy zongora elé vagy sütök valami édeset a konyhában. Fontos szerepet tölt be az életemben az önkéntesség, és az Amigosnál megtaláltam azt, ami színt visz a hétköznapjaimba: gyermekek önfeledt kacaja és a fantasztikus közösség, akikkel a töretlen segítségnyújtási vágy által vezérelve küzdünk egy közös célért.