Lassan újból egy nagyon izgalmas időszak következik az Amigos életében, mégpedig a felvételi. A szervező Amigók már hetekkel a felvételi hétvége előtt lázasan szerveznek, készülnek, hogy minden a legnagyobb rendben és szervezettséggel történjen, emellett az egész csapatot izgalom járja át.
Ebben a félévben immár négy városban fog zajlani, és rettentően izgatottan várjuk, kik lesznek azok, akik csatlakoznak hozzánk és akikkel együtt közösen, barátként, egyre több gyerkőc arcára csalhatunk mosolyt. Csapatunkba évente két alkalommal hirdetünk felvételit, az egyetemi félévek kezdéséhez igazodva, februárban és szeptemberben. A felvételi folyamat két körből áll, egy írásbeli feladatlap kitöltéséből valamint egy szóbeli beszélgetésből. Nagyon nagy megtiszteltetés számunkra, hogy minden félév során egyre több lelkes egyetemista tisztel meg minket a jelentkezésével, hogy időt és energiát fordítson arra, hogy együtt tehessünk a gyerekekért.
Szeptemberben csatlakozott Amigóink közül Anna, Petra, Gábor és Tomi Amigók mesélnek az elmúlt félévről, tapasztalataikról és élményeikről. Hagyománnyá vált, hogy a felvételi beszélgetések végén megkérjük a jelentkezőket, készítsenek egy szelfit a felvételiztető csapattal együtt, később ezekkel a képekkel mutatjuk be új Amigóinkat Facebook oldalunkon. Fogadjátok szeretettel pár újgenerációs Amigóink elmondását és képeit, ami csak az első volt a megannyi későbbi Amigosos képből. 😉
“Sziasztok Láncz Anna vagyok, egy éve jelentkeztem Amigónak, és most szeptembertől élem az Amigo-mindennapokat. A jelentkezésem fő oka az önzetlenül, mindenféle “jutalom” nélküli segíteni akarás volt. Gyógypedagógiát tanulok, és emellett ezen a területen dolgozom is már, de nagyon szerettem volna olyat csinálni, amikor én csak adok és nem kapok érte semmit. Ennek ellenére már az első látogatásom után azt éreztem, hogy én sokkal többet kaptam. Ez az érzés fél év Amigo-lét után sem változott. Minden nap egy csoda, amit a gyerekekkel tölthetek. Még ha épp beadandókat kéne írnom, vagy vizsgára tanulnom, akkor sem érzem a nyomást, és teljesen szabadon tudok játszani a gyerekekkel, tényleg annyira felszabadító! Valamint olyan csodálatos embereket ismerhettem meg, amire egyáltalán nem számítottam, embereket akikre mindig számíthatok. Elvárásaim nem nagyon voltak, azt reméltem, hogy az összetartás meglesz, valamint a rendszeresség, és ezek mind megvalósultak.”
Arra a kérdésre, hogy mi volt a kedvenc élménye a félévben, Anna Amigo így folytatta: “Húha, nagyon nehéz egyet kiemelni kedvencként az élményeim közül, mert minden látogatás után azt érzem, hogy ez volt a kedvencem. De mégis amit kiemelnék, az az első alkalom amikor egyedül voltam bent, és egész végig, nagyjából négy órán keresztül, egy 12 éves lánnyal (akit aztán később moziba is vittünk) beszélgettünk, festettünk. Így leírva ez egyáltalán nem hangzik izgalmasnak, és természetesen volt ennél sokkal mozgalmasabb látogatás is. De mégis, az együtt töltött négy óra alatt nagyon komoly témákról is szó esett, és annyira jó érzés volt, hogy így meg tudott nyílni nekem. Nehézségem egyszer kétszer fordult elő, de nagyon szerencsés vagyok, mert a kórházfelelősömnek bármikor írtam, mindig válaszolt és segített (még akkor is amikor épp Spanyolországban volt).”
Kérlek mutatkozz be röviden és meséld el, miért jelentkeztél az Amigosba?
Sayej Petra vagyok, harmadéves egyetemista. Nagyon régóta szerettem volna már valamilyen önkéntes szervezethez csatlakozni, főleg azért is, mert a családtagjaim is önkénteskednek más-más területen és láttam rajtuk, hogy mennyire szeretik csinálni. Ezért is örültem nagyon, amikor szeptemberben teljesen véletlenül rátaláltam az Amigosra. Nagy örömömre pont felvételit hirdettek, így nem is volt kérdés, hogy jelentkezzek.
Hogy érzed magad egy félév aktív Amigo-lét után?
Az elmúlt időszak egyik legjobb döntése volt számomra, hogy jelentkeztem az Amigosba. A félév során részt vettem a kampány lebonyolításában, valamint egy Amigo-est szervezésében is. Az Amigo-élet kizökkent az időnként nehéz és monoton hétköznapokból, és feltölt lelkileg. Megtapasztalhattam, hogy egy kis odafigyeléssel mennyi mosolyt lehet csalni az arcokra, és eközben én is újra gyermekként, felszabadultan játszhatok a gyerekekkel.
Milyen elvárásaid voltak az Amigo-léttel szemben és az elmúlt félév megfelelt-e ennek?
Mielőtt jelentkeztem a csapatba, nagyon sok cikket olvastam az Amigosról. Nem titok, hogy én is részese szerettem volna lenni mindannak a jónak, amit ők átélnek. Ahogy bekerültem és teltek a hónapok, rájöttem, tényleg pont annyira szuper ez a szervezet mint amennyire az a szociális médiában látható. Mostanra pedig arra is ráeszméltem, hogy sokkal, de sokkal jobb dolgot élek át, mint amiről azelőtt álmodtam.
Mi volt a félév során a kedvenc kórházi élményed?
A félév során kilenc-tíz alkalommal voltam kórházban és szinte mindig más és más gyerekekkel találkoztam. A kedvenc alkalmam talán az volt, amikor két kislánnyal elkezdtünk spanyolul tanulni és az este végére már meg is tanultuk, hogy hogyan kell bemutatkozni.
Volt-e valami nehézséged a félév során és hogy tudtad ezt megoldani, leküzdeni?
Egyensúlyt találni aközött, hogy mit mondhatunk a gyerekeknek és mit nem. Nem vagyunk a szüleik, de mégis néha nehéz egy-egy megnyilvánulást szó nélkül hagyni, amikor tudjuk, hogy nem helyes amit például egy idősebb gyerek helyesnek vél.
Kérlek mutatkozz be röviden és meséld el, miért jelentkeztél az Amigosba?
Sziasztok, Tomi vagyok, mechatronika és mérnökinformatikus mesterhallgató a Budapesti Műszaki Egyetemen. A húgom, Csilla mesélt először nekem az Amigosról és arról, hogy milyen jó dolog egy kis örömöt csempészni a kórházban gyógyuló gyerekek mindennapjaiba. Ezért döntöttem úgy, hogy szeretnék ennek a szuper csapatnak a tagja lenni, ahol az összes Amigónak közös célja, hogy ha csak egy kicsit is, de egy kis játékkal vagy tanulással könnyebbé tehessük a gyerekek lábadozását.
Hogy érzed magad egy félév aktív Amigo-lét után?
Nagyon jól. A felvételi izgalmai és az Amigo iskola után kicsit aggódva mentem el az első kórházi látogatásra, de ahogy találkoztunk a gyerekekkel rögtön elmúlt ez az érzés. A közös tanulás és játék során teljesen meg lehet feledkezni arról, hogy egy kórházban vagyunk. Nagyon sok új, kedves embert ismertem meg a félév során és várom, hogy a tavaszi félévben további gyerekek gyógyulását segíthessük közösen.
Milyen elvárásaid voltak az Amigo-léttel szemben és az elmúlt félév megfelelt-e ennek?
Csak jókat hallottam a csatlakozásom előtt az Amigosról, így arra számítottam, hogy egy fiatal, nyitott közösségbe kerülhetek, ahol egy nagyon jó célért dolgozunk közösen. A felvételi után, amikor kicsit jobban beleláthattam a belső működésbe, ezeken az elvárásokon kívül szembesültem azzal, hogy milyen koordinált, komoly munka folyik a háttérben. Örülök, hogy én is a csapat tagja lehetek.
Mi volt a félév során a kedvenc kórházi élményed?
Az összes kórházi látogatás nagyon jól telt eddig, de talán egyet ki tudok emelni. Amikor megérkeztünk a kórházba és a folyosó végén lévő asztalhoz értünk, ahol a gyerekekkel szoktunk foglalkozni, többen a szüleikkel játszottak, beszélgettek. Odaültünk hozzájuk és a bemutatkozás után kérdeztük, hogy van-e kedve valakinek tanulni vagy játszani egy kicsit. Általában, ha ismeretlen gyerekekhez megyünk először, kicsit félénken viszonyulnak hozzánk, kell egy kis idő, amíg oldott lesz a hangulat. Egy három éves kislány viszont hihetetlen lelkesedéssel fordult oda hozzám és mosolyogva mondta, hogy neki van kedve játszani. Az ezt követő órákban közösen rajzoltunk, beszélgettünk, gyurmáztunk, észre sem vettem, hogy elszállt az idő. Erre mindig nagyon jó visszagondolni.
Volt-e valami nehézséged a félév során és hogy tudtad ezt megoldani, leküzdeni?
A látogatások során előfordul, hogy amikor megérkezünk a gyerekek fáradtak, nincs kedvük ahhoz, hogy közösen csináljunk valamit. Ilyenkor szerencsére mindig volt mellettem egy Amigo-társ, akivel esetleg mégis rá tudtuk venni a srácokat egy kis közös tanulásra vagy játékra, vagy addig mentünk szobáról szobára, amíg nem fogadott valaki minket örömmel.
Kérlek mutatkozz be röviden és meséld el, miért jelentkeztél az Amigosba?
Sziasztok Gábor vagyok BME-s gépész hallgató. Az Amigosról egy kedves barátom nővérétől nyáron hallottam először, és azonnal úgy éreztem, hogy jelentkeznem kell, ezért ezt szeptemberben meg is tettem és szerencsére felvettek. Korábban már önkénteskedtem gyerekekkel ezért közel állt hozzám a dolog.
Hogy érzed magad egy félév aktív Amigo-lét után?
Még a vártnál is sokkal jobban élvezem a dolgot. Felemelő érzés a gyerekekkel tanulni és játszani és ugyan úgy kiszakítanak engem is a hétköznapokból ezek a látogatások mint őket.
Milyen elvárásaid voltak az Amigo-léttel szemben és az elmúlt félév megfelelt-e ennek?
Az elvárás nem a megfelelő szó amit használnék, inkább remény. Amiben reménykedtem maximálisan teljesült, mert egy szervezetten működő, motivált és összetartó csapat tagjává válhattam.
Mi volt a félév során a kedvenc kórházi élményed?
A kedvenc kórházi élményem a mikulásos látogatásom volt, amikor két kislánnyal színezőztünk és karácsonyi ajándékokat készítettünk a szüleiknek. Ezekben a kézműves dolgokban nem vagyok a legjobb és nagyon jókat nevettünk közben a lányokkal azon hogy ők sokkal ügyesebbek mint én. Mikor készen lettünk csillogó szemmel mondták, hogy ennek az anyukájuk hogy fog örülni, ez egy felbecsülhetetlen pillanat volt. Sosem gondoltam volna, hogy ilyeneket fogok csinálni, de pont az ilyen tapasztalatok miatt nincs bennem semmi kétely, hogy jó helyen vagyok.
Volt-e valami nehézséged a félév során és hogy tudtad ezt megoldani, leküzdeni?
Szerencsére ez alatt a félév alatt engem semmilyen komolyabb nehézség nem ért. A legkomolyabb az volt, amikor a gyerekeknek nem volt kedve velünk idő tölteni, de szerencsére ez nem sokszor fordult elő és ez is egy feladat, hogy felismerjük, mikor nincs ránk éppen szükség.”
Pár hét és újból elkezdődik a felvételi kampány. Izgatottan várjuk az új jelentkezőket, és reméljük, az elkövetkezendő bejegyzések által kedves olvasóink és a jelentkezők még több belátást nyernek az Amigo mindennapokba!
A budapesti és szegedi felvételikről az alábbi linkeken több információt megtudhatnak a jelentkezni vágyók:
https://www.facebook.com/events/295505101320739/
https://www.facebook.com/events/356452288239570/
A debreceni és szombathelyi indulás és felvételi részleteivel pedig hamarosan jelentkezünk Facebook oldalunkon.
Magyar Elin, 2019. január
Szívmelengető minden beszámoló olvasása, hogy az Amigók milyen élményeket szereztek és adtak a gyerekeknek a kórházakban! Különösen értékelendő -szerintem-, ha ezt fiú-Amigók teszik, mert fiúkat/férfiakat ilyen szerepben-feladatban ritkábban lehet találni, mint hölgyeket. A hölgyek ab ovo érzékenyebbek, több empátiával születnek, mint mi férfiak. Ezért is örvendetes Tomi és Gábor beszámolója, akik mérnök emberekként ilyen feladatokat vállalnak és ehhez érzelmileg is fel tudnak nőni. Gratulálok nekik, de természetesen Annának és Petrának is, akik, bocsássanak meg nekem, az én hozzászólásomban kissé háttérbe szorultak. Teljesítményük azonban semmivel sem marad el férfitársaik teljesítménye mögött.