Sokat meséltünk már a különleges kapcsolatokról, amik kialakulnak a gyerekekkel, ilyen ez a következő is, amelyet Máté öt másik Amigoval élt át. Most Máté szavait tolmácsoljuk, aki már 2016 óta Amigo, hogy neki mit jelentett megismerni Lorát és együtt tanulni vele.
Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba Lorával?
Egyszer Evelin írt a csoportba, hogy egy anyuka különleges kéréssel fordult hozzánk. A lánya már nem volt kórházban, véget ért a kezelése, de iskolába még nem járhatott egy fél évig, és arra kért minket, hogy segítsünk neki, hogy gond nélkül újrakezdhesse majd a sulit. Én jelentkeztem, hogy szívesen segítek angollal és törivel, majd röviddel ezután el is mentem hozzájuk, hogy megismerkedjünk.
Hogyan indult a Lorát támogató csoport az Amigók között?
Miután egy páran megismerkedünk Lorával, igyekeztünk rendszerezni a dolgot és elosztottuk egymás közt, hogy ki mit tanul vele és mikor. Egész sokan voltunk, akik jelentkeztek a facebook csoportban, hogy tanulnának vele. Gyakoroltunk vele angolt, matekot, biológiát, magyart és törit is.
Mennyi ideig jártatok Lorához és miben segítettetek neki?
Egy fél évig jártunk hozzá rendszeresen, szeptembertől márciusig. Segítettünk neki elkészíteni a házit, amit az új osztálytársai küldtek neki és amit a tanárai feladtak. Készültünk osztályozó vizsgára is, hogy könnyebben vegye majd az akadályokat amikor visszaül az iskolapadba.
Te személy szerint miben támogattad őt és a családot?
Sokat tanultunk angolt is, de amiben szerintem a legtöbbet segítettem neki, az a történelem volt. Láttam rajta idővel, hogy nem csak magolja a feladott anyagot, hanem érdekli is az, amit olvas és amit tanulunk. Vittem neki képes könyveket a könyvtárból, meséltem neki vicces és érdekes történeteket, amik nem voltak leírva a tankönyvben, hogy megszeresse a tárgyat, ne csak a száraz tényeket ismerje, amik a könyvben vannak. Úgy érzem, hogy ez sikerült is, mindenből jól szerepelt az osztályozó vizsgán.
Egy időben vasárnaponként jártam Lorához tanulni és előtte mindig megvendégeltek egy ebéddel. Beszélgettünk sokszor arról, hogy milyen volt az élet Szabadkán, ahonnan Pestre költöztek, ajánlottam nekik Budapesten egy-két érdekes helyet, múzeumot, látványosságot, aztán izgatottan mesélték mindig, hogy merre kirándultak a héten.
Tudnál mesélni nekünk egy számodra különleges történetet Lorával?
2017 októberében volt az első Amigos szülinapi rendezvény, ahová eljött Lora és a szülei is. Itt megismerkedett Lora a húgommal, akivel egyébként egyidősek is, anyukám pedig Silvijával, Lora anyukájával. Beszélgettek arról is többek között, hogy nincs egyszerű helyzetben a családjuk, mert Lora nem mehetett még iskolába, és Silvija nem talált olyan munkát amit otthonról is tudott volna végezni. Karácsonykor húgom és anyukám szerveztek egy iskolai ajándékgyűjtést Loráéknak. Rengeteg dolog gyűlt össze, társastól kezdve csokin át ruhákig, amiket egy teli kocsival tudtunk csak felhozni úgy Budapestre, hogy mi ketten alig fértünk már be.
Azóta már eltelt egy év, tartjátok a kapcsolatot még Lorával?
Néha beszélünk Lorával arról, hogy megy neki az iskola, vagy hogy milyen az osztály. Anyukám és Silvija is tartják a kapcsolatot, még a nyáron ellátogattak hozzánk Kiskunfélegyházára, ahol Lora is megismerkedett húgom osztályával, akik karácsonykor videóüzenetet is küldtek nekik. Én ekkor sajnos nem tudtam otthon lenni.
Neked mit jelent ez a kapcsolat, hogy találkoztatok Lorával?
Ahogy megismerkedtem Lorával, láttam rajta, hogy egy nagyon érdeklődő, értelmes lány. Minél többet szerettem volna neki segíteni abban, hogy ne induljon hátránnyal az iskolában amikor visszamegy. Fontosnak tartottam, hogy motiváljam a tanulásban, mivel elszokott az ilyen helyzetektől, pedig elképesztően intelligens. Nagyon könnyen tanul, érdekelte a történelem, az angol, minden, és nekem is pozitív visszajelzés volt, hogy jó jegyeket kapott. Sokat adott nekem is a vele való tanulás, és az, hogy megismerkedtem egy ilyen hihetetlenül kitartó családdal, akiktől rengeteget tanultam.
Ezek a történetek mindig hihetetlen jó érzéssel és büszkeséggel töltenek el, amikor végigkövethetjük azt, hogy mennyire sokat tudunk segíteni egy-egy gyerkőcnek.
Igazán nagy örömünkre szolgál, hogy Lora azóta is egészséges és iskolába jár. Boldogok vagyunk, hogy a tanulással töltött idő az Amigókkal segített neki, hogy folytathassa az útját és visszatérhessen az iskolapadba.
Vámosi Laura, 2018. Ősz
