Sziasztok, Róza vagyok! A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanulok, építészetet. Az Amigos lehetőséget adott arra, hogy az egyetem mellett, szabadidőmben, —elszakadva a mindennapi kötöttségektől— gyerekekkel foglalkozhassak. Amigoként elsősorban inkább barátként, mint tanárként néznek ránk. Mikor nincs kedvük újabb tankönyvek, munkafüzetek fölé görnyedni, akkor játszunk, szinezünk, ragasztgatunk, társasozunk vagy épp kártyázunk, és mindeközben pedig amikor csak tudunk, igyekszünk becsempészni egy-egy idegen szót, így legtöbbször észrevétlenül tanulunk, ismételünk. Már kiskoromban is imádtam a gyerekeket, magam köré gyüjtöttem a kisebbeket és feladatokat, játékokat találtam ki, így már korán megtanultam, hogy a gyerekek nagyon öszinték, nem kertelnek, így amint elmegy a kedvük valamitől, azonnal látszik rajtuk. Ilyenkor improvizálunk, és a kártyapartit felfüggesztve várat építünk a lapokból, vagy tanulás közben barkóbázunk egy kört. 

Habár csak nemrég csatlakoztam az Amigoshoz, eddig az “Amigó lét” minden percét élveztem és örülök, hogy egy ilyen kreatív csapatban lehetek.