Komáromi Gábor vagyok orvostanhallgató. Kórházi gyakorlatom során sokszor megtapasztaltam azt, hogy mennyi szeretetet és hálát kapunk egy kiszolgáltatott embertől, amikor segítünk neki. Év közben mindenképpen szerettem volna folytatni valamilyen módon ezt a tevékenységet és erre remek lehetőséget adott az Amigos. A gyerekek annyira boldogok, amikor foglalkoznak velük, ők vannak a figyelem középpontjában és annak még jobban, ha alkotnak valami maradandót. Bevetéseim során arra törekszem, hogy mindig alkossanak valami maradandót, (papírból összebarkácsolt kocka nem tudom, meddig marad meg…) mert arról mindig az Amigók jutnak az eszükbe és a velük eltöltött vidám pillanatok.