A Bethesda Gyermekkórház két külön telephelyen működik, a Bethesda utcai főépületben, amit magunk között csak „nagy Bethesdának” hívunk és az Ilka utcai Lórántffy részlegben, a „kis Bethesdában”. Az amigók külön csapatba szerveződve látogatják a két kórházat, ahol igencsak eltérő kihívásokkal találkozunk a különböző osztályokon. Ezekben segít minket Reményi Imre, a kórház önkéntes koordinátora.
Ilka utcai „kis Bethesda”
20
17 tavaszától járunk, jelenleg tizennégyen, három osztályra. Ezek a rehabilitáció, a mentálhigiéné és a neurológia. Mindháromra jellemző, hogy a gyerkőcök viszonylag szabadon mozoghatnak az osztályon, kevésébe vannak ágyhoz kötve, így akár a közös helyiséget is használhatjuk. Itt kényelmesen körbe tudjuk ülni az asztalokat, ezért gyakran többen is összegyűlünk társasozni vagy kézműveskedni. Kedvenceink az origami, üvegfestés és a decoupage, amihez az éppen aktuális évszak, ünnepkör vagy személyes kedvenc adhat ihletet. 
Ezekkel is sokat lehet tanulni, nem csak az új technikákat, hanem akár észrevétlenül becsempészhetünk néhány idegennyelvű kifejezést is. Néha igazi próbatétel elé állítanak minket, amikor többen többféle dologgal foglalatoskodnak, de ebből születnek aztán igazán jó hangulatú, kreatív délutánok. Máskor persze sor kerül elmélyültebb, tanulós alkalmakra is, hiszen az itteni gyerkőcöknek is igazi motiváció a betegség után új tudással felvértezve visszatérni az iskolába.
Általában itt hosszabb ideig gyógyulnak a gyerekek, ezért szüleik nem tudnak folyamatosan mellettük lenni és bár a délelőtt orvosi vizsgálatokkal és különböző kórházi foglalkozásokkal telik, délutánra mindig akad lelkes jelentkező, ha megérkeznek az Amigók.
Bethesda utcai „nagy Bethesda”
Legújabb budapesti kórházunkban a sebészeti, égési és belgyógyászati osztályokon vagyunk jelen, ebben a félévben tizenegy fővel. Itt sokszor találkozunk olyanokkal, akik csak rövidebb időt töltenek kórházban és ez idő alatt a szüleik mindvégig mellettük tudnak lenni. Felmerülhet a kérdés, hogy szükség van-e ilyenkor az Amigókra? 
Természetesen más a találkozások jelentősége, hiszen kinek van kedve az angol igeidőkkel foglalkozni, ha csak pár hetet hiányzik az iskolából? De ugyanakkor bármennyi időt is vagyunk kórházban, jól esik egy kicsit kiszakadni a steril körülményekből és a betegségtudatból valamint, ha csak pár percre is, de önfeledten játszani, kézműveskedni vagy csak beszélgetni egy „baráttal”. Persze ezeknek mind része lehet a nyelvtanulás akár játékosan, akár konkrét feladatok mentén. Sokszor elég egy-két angolozós délután, hogy megmutassuk, hogy a munkafüzet feladataiból kilépve, videókból, újságcikkekből vagy beszélgetésből is rengeteget tanulhatunk. A szülők pedig ez idő alatt szusszanhatnak egyet vagy megihatnak egy kávét, és közben tudják, hogy gyermekük is jól érzi magát.
Itt is vannak olyanok, akik hosszabb időt kénytelenek kórházban tölteni vagy sokszor kell visszajárniuk különböző kezelésekre. Velük mindig nagyon örülünk a találkozásnak, főleg, ha minden alkalommal egyre egészségesebben láthatjuk viszont egymást.
Egészen különleges volt megtapasztalni az együttműködés kialakulását a Bethesda Gyermekkórházzal. Jelen lehettem az első találkozások egyikénél, amikor még csak bemutatkoztunk, elmondtuk mivel is foglalkozunk, mik az alapelveink. Több önkéntes és szervezet is dolgozott és dolgozik ma is a kórházban és így nekünk meg kellett találni ebben a rendszerben a helyünket. Először az Ilka utcai épületben kezdtünk járni a gyerekekhez, ahol örömmel tapasztaltuk, hogy van igény a tevékenységünkre, hiszen a vidám délutánok hamar belopták magukat a gyerekek, szüleik és a kórházi dolgozók szívébe is. Így nagy örömünkre a főépületbe is elindulhatott egy különálló kis csapat, ahol most már hetente kétszer fogadnak minket mosolygós arcok.
Kulcsár Niki, 2018. ősz
